CÍMLAP
2024. július 19.
Szerző: Kismihály Boglárka
A kolozsvári EKE második rangidős teljesítménytúrája kétségkívül bezsebelhetné a legextrémebb jelzőt, hiszen a négy teljesítménytúra közül ez az egyetlen, amelyen 40 km-en keresztül folyamatos, több mint 1100 m-es teljes szintemelkedést kell legyűrniük a merész vállalkozóknak. Továbbá, az elmúlt több mint 20 évben havazáson kívül szinte mindenféle extrém időjárásban volt már részük a bringásoknak. 2021-ben például szakadó esőben és szélben tolta le a közel 100 km-es távot az a 33 bátor résztvevő, aki nem hátrált meg a kedvezőtlen időjárás ellenére sem. Pedig júliushoz képest szokatlanul hideg volt, a Funtineli-tetőn berendezett ellenőrzőpontnál nagyjából 10 fok lehetett. 2022-ben a túra előtti estén zárták le a Meleg-Szamos egyik hídját, amelyről kb. 22 óra környékén értesültünk, így utolsó pillanatban kellett módosítanunk az útvonalat, a résztvevőknek pedig a nagyon meredek Tábornok útján kellett kitekerniük Havasnagyfaluig. De extrém balesetekből is kijutott már a biciklis teljesítménytúrán, így óva intettük a résztvevőket, hogy lehetőleg óvatosan ereszkedjenek le a Funtineli-tetőről, mert senkit nem szeretnénk összekaparni az aszfaltról.
Idén pedig, amikor szembesültünk az időjósok 36 fokos előrejelzésével, elmosolyodtunk, hogy lám-lám, újabb extrém körülmények fogják emlékezetessé tenni a Vasvári túrát. Természetesen kissé aggódtunk, hogy az 55 bejelentkezett résztvevőből többen is vissza fognak lépni a hőségriadó miatt, de a 2021-es záporral ellentétben az extrém meleg nem riasztotta el a bevállalós bringásokat. Csupán egy regisztrált résztvevő nem tudott eljönni, de ő sem a hőségre, hanem egy szerencsétlen balesetre hivatkozva (ujjtörés), egy anyuka pedig a kislányával végül úgy döntött, hogy autóval fogja kísérni a család többi tagját. Így július 13-án, szombat reggel végül 52 kerékpáros indult útnak: közülük 35-en a Kolozsvári Rádió épülete elől rajtoltak 7.00 és 7.30 között, 17-en pedig Gyaluból 7.30 és 8.30 között.
A Meleg-Szamos völgyén felfelé haladva olyan kellemes hűvös levegő fogadta a bringásokat, hogy szinte fáztak, ám amikor maguk mögött hagyták a fák oltalmazó árnyékát, egyre izzasztóbbá vált a helyzet. A leggyorsabb bringás annyira meg szerette volna dönteni saját rekordját, hogy egy órával hamarabb ért fel a Funtineli-tetőn berendezett ellenőrzőponthoz – ilyen sem történt még a Vasvárin. Ha mindez pedig nem lenne elég indok az extrém díj kiérdemeléséhez, idén a biciklisek még a Bélesi-tóban is meg tudtak mártózni, annyira meleg volt a víz. Kellett is a hűsítő csobbanás, ugyanis a Kalotaszentkirály előtti nyílt szakaszon annyira forró levegőben kellett tekerniük, mintha az égiek beindították volna a hajszárító legmelegebb fokozatát. Végül mindenkinek sikerült hősiesen leküzdenie a júliusi kánikula okozta extrém kihívást, a jól megérdemelt hideg sör pedig jobban esett, mint valaha.
A legfiatalabb résztvevő idén a 14 éves Suciu Ariadna Sara Maria volt, a legtapasztaltabb kerékpáros pedig a közel 71 éves Boér Imre, akik gond nélkül teljesítették a közel 100 km-es távot. A célt idén is a bánffyhunyadi Barcsay-kertben rendeztük be a Kalotaszegi Magyar Napok helyszínén, ahol a motorosok által készített finom gulyás mellett a színes programkínálatba is belekóstolhattak a bringások, délután pedig meghallgathatták Péntek László A Vasvári Pál vezette Rákóczi-szabadcsapat Kalotaszegen című előadását.
S ha már úgy kezdődött a beszámoló, hogy a Vasvári teljesítménytúra érdemelhetné ki a legextrémebb jelzőt, azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a másik három teljesítménytúrával szemben ez az egyetlen, amelyen az elmúlt négy évben szinte felére visszaesett a résztvevők száma. Elképzelhető, hogy a Bánffy-teljesítménytúra csábította el a bringások egy részét, akik a két hasonló útvonal közül inkább az újabbat preferálják, de az is lehet, hogy csak az egyre zsúfoltabb és egyre forróbb nyár számlájára írható a létszámcsökkenés. Szervezőkként mindenképp elgondolkodtunk rajta, hogy a jövőben érdemes-e tovább folytatni a Vasvári-túra szervezését, hiszen veszteségként élnénk meg ennek az eseménydús fejezetnek a lezárását, ugyanakkor azzal is szembesülnünk kell, hogy egyre kisebb az érdeklődés a többi teljesítménytúrához képest. Mi tagadás, minket is utolért a 22-es csapdája…
