2021. szeptember 03.
Szerző: Kiss Olivér
Amennyiben emlékezetem nem csal, utoljára 2015-ben, a Branea Róbert szervezte első terepbringás Kóson vettem részt, amikor is dokumentáltuk, hogy a napon az egyik résztvevő hőmérője 38 Celsius fokot mutatott. Megígértem, ezután csak jó időben – a kánikula nem az… – teszem meg biciklin a Kolozsvár és a Sztána közötti 52 kilométeres szakaszt. A gyalogos változaton ugyanis tavalyelőtt is részt vettem, igaz, csupán a 27 kilométeresen. Idén jó idő ígérkezett, a társaság pedig Kovács Hajnalkának köszönhetően utolsó pillanatban ugyan, de összeállt. A kaland szombaton hajnali 7 órakor a Kiáltó szó szerzője által tervezett Kakasos templomtól indult.
Fékpofa-csere a mezőn
Az első műszaki gondok már Gyalu tájékán jelentkeztek: bár Hajni odahaza indulás előtt alapos ellenőrzésnek vetette alá biciklijét, az első tárcsafék nyikorogni kezdett, majd lassan-lassan teljesen felmondta a szolgálatot. Káromkodás helyett azonban köszönetözön hangzott el: bár elmondása szerint sokat morfondírozott, érdemes-e fékpofát magához tenni, Csaba megérzése megmentette Hajni bringatúráját. Néhány szakavatott mozdulat, s az alkatrész máris ki volt cserélve, indulhattunk tovább.
Persze, hogy gumidefekt…
Sipos Zoltán „Sipike” nem tágít: meg kell foltozni a belsőt. Nála van a teljes felszerelés, hadd legyen meg az elégtétel: mondhassa, hogy hasznát is veszi. Mikor foldoztam utoljára biciklibelsőt? Mikor pattintottam le utoljára a külsőt? Gyermekkori emlékek: a Pegas gyakran szorult ilyen műveletekre, akkoriban a Monostor lakónegyedi tömbház lépcsőházában valóságos bicikliszerelő műhely működött.
Sörvarázs lélekbalzsam gyanánt
A Kós Károly teljesítménytúra gyalogos vagy biciklis változata esetében Magyargyerővásárhely mindenképpen stratégiai fontosságú jelentőséggel bír: itt van ugyanis az első kocsma. A református templomnál kialakított ellenőrzőpontnál most sajnos nincs jelen a lelkipásztor, korábban jól el lehetett beszélgetni vele.