CÍMLAP
Az 5. Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezte meg az Erdélyi Kárpát Egyesület–Kolozsvár 1891 és a Szentimrei Alapítvány az 50, 25 és 10 km-es, XI. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat.
A teljesítménytúrázás a természetjárás egyik extrémebb formája, lényege, hogy adott időkorláton belül végig kell haladni egy adott útvonalon az ellenőrzőpontok érintésével. A cél nem feltétlenül a leggyorsabb célba érkezés vagy a versenylehetőség, inkább az erdő és a táj szeretete hajtja a túrázókat egy olyan megmérettetésre, melyen önmagukat kell legyőzniük, saját ügyességüket, kitartásukat, fizikai erőnlétüket mérhetik fel.
Az idei túra rendezői László Györgyi volt az EKE-Kolozsvár 1891 részéről és Szabó Zsolt, a Művelődés Egyesület vezetője. Pontbírók: Martonossy Magda, Etédi József, Nagy Klára, Szima Szabolcs, Szőcs János, Szőcs Katalin, Kiss János, Kosztin Erika, Pál Gyöngyi, Pál István és Kún Zoltán.
A túra helyszíne Kolozsvár és Kalotaszeg és peremvidéke, olyan helyek, amelyekhez Kós Károly ezer szállal kötődött. Kalotaszeg, miként Kós Károly 1932-ben megfogalmazta, „eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Sebes-Körös vizei fognak be”, tágabb értelemben Kolozs megyének azt a területét jelenti, mely a Kolozsvár–Nagyvárad vasútvonal és az országút közt, illetve annak két oldala mentén Kolozsvártól Csucsáig terjed. Kós Károly életének fontos helyszíne volt Sztána, ahol 1910-ben felépítette későbbi lakóházát, a Varjúvárat, és családjával együtt hosszú időn át itt élt. Több fontos szépirodalmi műve mellett 1921-ben itt írja meg a Kiáltó Szót. A jellegzetes stílusú építész munkásságát mindenki ismeri. Leghíresebb, szemet gyönyörködtető tervezései, megvalósult épületei közül való a kolozsvári Kakasos templom (1912–1913). Úgy emlegetik, mint az utolsó magyar polihisztort. Nem szabad megfeledkeznünk írói, grafikusi, könyvtervezői, szerkesztői, könyvkiadói, tanári és politikusi munkásságáról. „Nem gondoltam másra és nem tettem mást, mint szeretettel és lehető hűségesen felrajzoltam benne úgy ahogy láttam és ahogy tudtam a kicsi kalotaszegi világot, a hegyeket és erdőket, a földet és a népet, melyet én vállaltam és amely cserében vállalt engem és amelynek mindent köszönhetek, ami bennem emberi és művészi érték” – vallotta Kós Károly.
Az időjárás kicsit szeszélyes volt ezen a napon, reggel derült idő fogadott, itt-ott pára szállt fel az erdőkből, a délelőtti, majd a déli órákban egy-egy rövid nyári zápor bizonyította, hogy a hátizsákból az esőköpeny sem hiányozhat.
A vállalkozó kedvű kirándulók most is háromféle útvonal közül választhattak. A leghosszabb útvonal Kolozsvárról indult, a Kakasos templomtól, át a Törökvágáson, a Szamos-Nádas vízválasztón, érintette a Báthory-hegyet, a gorbói országutat, a Gyerőffy-szöktetőt, Gyerővásárhelyt, a jegenyei menedékházat, a Riszeg-tetőt, majd a Varjúvártól érkezett a Szentimrei-villába. Idén ezt az útvonalat 6-on teljesítették, érkezési sorrendben a következők: Tamás Miklós, Vicsai Norbert, Kún Zoltán, Bíró József, Popovics Emma, Kiss Olivér. A 25 km-es útszakasz három falut érint (Sztána, Zsobok, Kispetri), valamint az Almási-várat és a Riszeg-tetőt. Látványos túraként általában ez bizonyul a legnépszerűbbnek, 23-an tették meg. A kevésbé járatos kirándulók a 10 km-es útszakaszt választották. Ez a Szentimrei-villa kertjéből indult, majd a Csiga-dombról haladt át a Riszeg-tetőre, onnan vissza a kiindulóponthoz. A túrát minden résztvevő teljesítette, a Szentimrei-villában elfogyasztották a fáradt túrázóknak járó túrós puliszkát, miután Szabó Zsolt célbíró, a Szentimrei Alapítvány képviselője kiállította számukra a túra megtételét bizonyító emléklapot.
Reméljük, hogy az évről-évre megszervezett emlék- és teljesítménytúrával sikerül felhívnunk a figyelmet erre a csodálatos vidékre, néphagyományaikat megőrző falvaira, a ma is élő gyönyörű népviseletre, varrottasokra, faragásokra, kopjafás temetőkre, a festett kazettás mennyezetű fiatornyos templomokra és annak a rendkívüli embernek az életére és munkásságára, aki mindezt annyira értékelte és szerette.