Szinte félidőben értünk Mezőtelegdre az ortodox húsvét második napján kora reggel, annyira néptelen volt az országút. A református templomban ötszáz éves graffitik és kuriózumnak számító építészeti elemek sokasága kényeztette a 25 fős társaságot. Az Élesd közeli Sólyomkőpestes határában további történeteket regéltek Sólyomkővár romjai. És finom a medvehagymás pesztó...
Fegyelmezett csapattal kelt útra Kovács D. Zsuzsa szervező azon a hétfő reggelen: a társaság pontos, gyors a beszállás, indulunk Mezőtelegdre. A tervezettnél jóval korábban érkezünk a nyugati határ felé vezető, egyébként forgalmas út melletti református templomhoz.
Az első templom még a XII. században épült, később többször átalakították. Szoboszlai Gáspár István lelkipásztornak sok kutakodásába került feltérképezni a templom és a benne látható relikviák történetét, hiszen az épület átfogó kutatása még szakemberekre és pénzre vár. Feltárásra vár a templom alatti kripta is, amelynek létezéséről egy javítás alkalmával megbizonyosodhattak. A XIV. századi különleges freskók többek között Szent Imrét, Szent Istvánt és Szent Lászlót ábrázolják, továbbá az utolsó ítéletet. A freskókat 1892-ben restaurálták, ezért látni színeltéréseket, az üres kézzel repkedő angyalok freskóit kiegészítették: kezükben ostort, lándzsát hordoznak. A XX. század eleji tűzvészben az „új” festék jelentős része lepattogzott, akkor omlott be a tető és vele együtt a templom boltozatát tartó, szintén későbbi építésű oszlop is, amelynek darabját ma is őrzik. Látható Telegdy Miklós erdélyi alvajda síremléke 1560-ból, érdekessége, hogy nem fekvő helyzetben, hanem állva ábrázolja az elhunytat. A márvány relikvia magán hordozza a török idők nyomát: kardját és arcát is nehéz lehetett kicsorbítani, így a törökök ennyivel is beérték. A reformáció nem tüntette el a templom minden katolikus sajátosságát, megőrizték a falba süllyesztett, kőkeretes ereklyetartót, és kis domborművön látható – megmagyarázhatatlan módon a sekrestye bejárata fölött – a halottakat vigyázó hiéna. A falkutatások során latin graffitit találtak az 1500-as évekből. És ez csak néhány a templom érdekességei közül.
A fal övezte templomkertben Hagymássy Kata mellszobra áll. Első férje, Varkocs Miklós 1583-ban bekövetkezett halálakor az erdélyi országgyűlés Bocskai Istvánt bízta meg, gondoskodjon róla, hogy az elhunyt családja ne forgassa ki vagyonából a fiatal özvegyet. Bocskai még abban az évben feleségül vette Hagymássy Katát, ezzel ő lett a birtok tulajdonosa, beleértve Sólyomkő várát is.
Visszatérünk Élesdre, ott a szlovák és magyar nyelvű miséket celebráló központi katolikus templomnál elkanyarodunk. Sólyomkőpestes egy igen hosszú mellékutcáján az utolsó házakat, a cigánynegyedet is elhagyva poros úton haladunk, aztán gyalogosan indulunk a várhoz. Erdőborította hegyszirtek között, patak mellett visz az út, a sziklák közt forrás szivárog. Az emelkedőnél a 85 éves Anna néni megpihen, mi megyünk tovább az erdőben. Lassan előtűnnek a fák lombjai közt a vár maradványai: bástyarészlet, a kápolna ablakkeretes falai.
Sólyomkő várát a tatárjárás után építette Pál comes. Fiai kegyvesztettek lettek, a vár a XIII. század elején a Borsa nemzetségé lett. 1316 körül Borsa Kopasz királyellenes lázadását kiéheztetéssel törték meg, hiszen Sólyomkő bevehetetlen volt. Egy ideig királyi birtok, majd számtalanszor gazdát cserél, míg a Bocskai Istváné lesz, aki innen szervezi szabadságharcát. Később II. Rákóczi Ferenc a vár ura, tőle a császári katonaság foglalta el, és az 1711-es szatmári béke szerint a magyar szabadságharc többi fészkével egyetemben lerombolták. A várban 1821-ben gróf Batthányi József kápolnát építtetett, a hagyomány szerint három üvegkoporsóban helyezték el gyermekként egyazon évben elhuny két fia, majd őket valamivel később követő felesége holttestét, akikhez a gróf gyakran kilovagolt.
Leereszkedőben a társaság alaposan megszedte magát medvehagymával, a megtett út hosszát, az emelkedőt, a temérdek hajlongás eredményeként medvehagymától dagadozó zacskókat-táskákat nézve alig hinni, hogy a csapat zöme 70–80 éves. A hazaúton Kovács Zsuzsa megosztja medvehagymás pesztóreceptjét (a turmixgép kétliteres tartálya tele megmosott medvehagymalevelekkel, hozzá egy marék dióbél, kevés olívaolaj és só ízlés szerint), vékony olívaolaj-réteggel borítva hűtőben hónapokig eláll. Hazafelé a vidáman nevetős beszélgetéseket csak a kései ebéd-sörszünet szakítja meg. És egy hét múlva a társaság – minden új érdeklődővel együtt – ismét útra kel.
Kerekes Edit
