Szeptemberi Retyezát

Az időjárás-előrejelzés hosszas böngészése után, szeptember 5-én végre elindultunk idei Retyezát-túránkra Nagy Lajossal. Ez volt a harmadik alkalom, hogy együtt próbáljuk felfedezni a Retyezát szépségeit.
Felhasználva az előző héten ott járt túratársaink tapasztalatait, nem vonattal, hanem busszal utaztunk Hátszegig, majd onnan Cârnicig (1005 m) kisbusszal. Ez általában csak Nuksóráig (Nucşoara) közlekedik, de mivel még öt személy akadt, aki fel akart jutni Cârnicig, hajlandó volt felvinni odáig. Nucşoara után elfogy az aszfalt, és innen jön az út neheze, ezért meg is kérik rendesen az árát. Innen még 330 m szintkülönbség van, amit így autóval tettünk meg. De egyszer csak ennek is vége szakadt, és megindultunk gyalog felfelé a nehéz zsákjainkkal. Célunk, az előző túráktól eltérően, amikor a Bukura-tónál sátoroztunk, most az 1480 m-en levő Pietrele menedékház mellett kijelölt sátorozóhely volt. Ezt délutánra el is értük. Minőségéről csak annyit mondanék, hogy ajánlom minden ellenségemnek. Igaz, hogy ingyenes, tehát nem kértük a panaszkönyvet. A Retyezátban kevés helyen van telefon térerő, és az sem minden hálózatban.
Másnap a Lolája-gerincen felmásztunk a Retyezát-csúcsra és a Stânişoara-völgyön visszaereszkedtünk a sátrainkhoz. Felfelé menet nagyon sok vargányát szedhettünk volna, fájó szívvel hagytuk ott őket a másnap megjelenő profi szedőknek.
Harmadnap reggel nagy hidegre ébredtünk, a hőmérő mínusz nyolc fokot mutatott, meg is volt rendesen fagyva a sátrunk, s benne mi magunk is. Aznap a Rossz-völgyön (Valea Rea) mentünk fel a Papusa (Păpuşa) és Pelága (Peleaga) közti nyeregbe, onnan a Pelága-csúcsra, és a téli túrákon használt nyeregből egyenesen a Pietrele-tó felé, majd a Genţiana menedékház érintésével a sátrainkhoz. Ezen a napon sikerült nagy távolságból látni és fényképezni három zergét. Mormotát nem láttunk, csak a jellegzetes fütyölésüket hallottuk.
Utolsó túránkat a Gáles-völgybe terveztük. Útközben megnéztük a Tăul dintre Brazi nevű tavat és a közeli vízesést, majd felmentünk a Gáles-tóhoz. Visszafelé a klasszikus úton jöttünk a menedékházig.
Másnap, hazafelé már, muszáj volt Nuksóráig lekutyagolni (10 km, –820 m szintkülönbség) majd onnan a busszal Hátszegig, illetve Kolozsvárig utazni. A buszozás előnye, hogy Hátszegig nem kell átszállni, nem kell éjszaka vagy hajnalban lemenni az állomásra, érvényes a nyugdíjas jegyre szóló kedvezmény, ellenben ajánlott az oda-vissza útra a helyfoglalás. 

Márton Béla

Kolozsvári veteránok a Retyezáton

Augusztus végén – a tavalyihoz hasonlóan – egy csoport veterán turistával ismét elindultunk a Retyezátra. Nem ijedtünk meg a meteo-előrejelzéstől, az életkorunk sem aggasztott; két társunk 79 éves volt, a lelkes kezdő alig 75. Csoportunkhoz három hölgy tartozott, Anikó, Emese és Ildikó. Csillagtúráink három napra három körülbelül kétezer méter magasan fekvő tengerszemet céloztak meg: a Stânişoara-, a Pietrele- és a Gáles-tavakat (ráadásként a Lolája-vízesést és a Fekete-tavat), de a formában levők csúcsmászásban is reménykedtek. Szállást a Pietrele menedékháznál foglaltunk, a kiindulópontig, Cârnicig a vasúttól kisbusszal jöttünk. Mindhárom túra jól sikerült, Anikó és Ildikó feljutott a Retyezát- (2482 m) és a Bukura- (Custura Bucurei 2370 m) csúcsokra is. A látvánnyal mindenki elégedett volt, nemhiába a Retyezát a legszebb és kis távolságokon belül a leglátványosabb magashegység. A jól ellátott menedékháznál naponta meleg ételt rendelhettünk. Mindenki elégedetten tért haza. 

Hints Miklós

Retyezát, a tengerszemek otthona

A hullócsillagok, illetve utónyár havának három vasárnapján a kolozsvári EKE ifjúsági csapata egynapos körtúrákat szervezett a Retyezát-hegységbe. Kolozsvárról hajnali indulással reggel hét órakor már a Cârnic menedékháznál voltunk, ahol az autót hagytuk.

Július 21. Első túránk a Retyezát legmagasabb csúcsára, a 2509 méteres Pelága-csúcsra vezetett. A Cârnic menedékháztól (1005 m) a Pietrele (1480 m) és az Encián (Genţiana, 1670 m) menedékházak mellett vezetett utunk. A reggelinket már a Pietrele-tó (1990 m) partján fogyasztottuk el. A Pietrele-tótól a Bukura-nyeregbe (2206 m) kapaszkodtunk, ahonnan gyönyörűen tárult elénk Erdély legnagyobb gleccsertava, a Bukura-tó. A Bukura-nyeregből nekirugaszkodtunk a Pelága-csúcsnak. Kedvező időjárásban a Pelágáról csodálatos kilátás nyílik a Retyezát egészére és a szomszédos hegycsoportokra. A mi vasárnapunk azonban elég borongós és vihart ígérő volt, így szűkölködtünk a látványban, és a már ismert úton igyekeztünk is visszatérni az autónkhoz.
Július 28. Második túránk a Retyezát-hegység névadó csúcsára, a Retyezát-csúcsra (2482 m) irányult, amely a hegység északi főgerincéről letérő egyik mellékgerincen helyezkedik el. Ezúttal is a Cârnic menedékháztól rajtoltunk, és a Pietrele-patak völgyét követtük. A völgyön felfelé haladva számos pazar vízesést csodáltunk meg, köztük a legismertebbet is, a Lolája-vízesést. Fokozatosan a völgy ösvénnyé szűkült, és mi a Bukura-nyeregbe érkeztünk, ahonnan a Bukura-csúcsok (I. 2433 m; II. 2378 m) felé kanyarodtunk. A Bukura-csúcson megpihentünk, és minden erőnket összeszedve a csapott tetejű Retyezát-csúcsnak indultunk. A csúcsélmény és a virgonc napsugarak élvezete után kalandos útnak néztünk elébe lefelé, amint egy jelzés nélküli, mozgókövekkel teli oldalon a Stânişoara-patak völgyébe ereszkedtünk. A lábunk alatt táncoló sziklák lakói csodálkozva figyeltek bennünket, mi pedig szerencsésen lencsevégre kaptunk egy kíváncsi mormotát. Útközben a Stânişoara-tó (2035 m) látványa még egyszer elvarázsolt bennünket, és fáradt, de csillogó szemmel érkeztünk indulási helyünkre.
Szeptember 8. Harmadik túránk célja a Retyezát második legmagasabb csúcsa, a 2508 m magas Papusa-csúcs volt. A hegy lábánál hóhullásról hallgattuk a híreket, és a hőmérő csakugyan mínusz hét fokot mért. Majdnem ötszáz méter szintet megmászva, a Pietrele menedékházban a forró tea igen jólesett. A menedékháztól a Gáles-patak völgyében haladtunk tovább, amíg felértünk a Nagy-csúcs lábánál fekvő Gáles-tóhoz, mely a Retyezát-hegység legszebb tava, és kedvelt turistacélpont. Itt a kolozsvári EKE egy másik csapatával is találkoztunk. A Nagy-csúcs alatti nyeregre (2346 m) kaptattunk fel, onnan a Pelága-nyergen (2285 m) át jutottunk ki a Papusa-csúcsra. Visszafelé a nevére rászolgáló, de mégis lenyűgöző Rossz-völgyön csorogtunk befelé, és még napvilág, de már újra hűvösben érkeztünk vissza a Cârnic menedékházhoz. A természetjárás fáradalmaiért örömmel jutalmaztuk meg magunkat, mindenki kívánsága szerint. 

Ambrus Tibor