Kolozsvárról egynapos, gépjárműves túrával könnyen elérhető a Torockótól délre, Remete község közelében található Pilis-csúcs (Vârful Pleşii). 1250 m-es magasságával és jellegzetes gúla alakjával uralja a Bedellői-havasok panorámáját. Fentről minden irányban csodálatos a kilátás, Torockó is jól kivehető a Székelykővel, Torockószentgyörgy a várral, a Kőköz, a Bután-kő stb. A Pilis-csúcs az enyedi Bethlen-kollégium hajdani diákjainak kedvenc kirándulóhelye volt, Enyedtől a tetőig gyalog tették meg az utat, tanáraik kíséretével.
A csúcs aránylag könnyen megközelíthető Nagyenyedről, az autóút a Szabaderdő menedékházig aszfaltozott, innen és a Bedellő karsztfennsíkján kövezett. Turistajelzés itt nincs, de a tévétoronytól nyílt terepen a telefonpóznák irányába a Pilis csúcsa minden nehézség nélkül megmászható. A távolság 2 km, szintkülönbség 250 m. Ha Valea Inzelului falun keresztül, az Inzel pataka mentén megyünk, akkor Nyírmezőtől (Poiana Aiudului) enyhén emelkedő szekérúton közelíthetjük meg (15 km, 600 m szintkülönbséggel).
Március utolsó vasárnapján ide kirándultunk, a túra szervezője Vlád Pál volt. 7 órakor gyülekeztünk kicsit álmosan, a nyári időszámításra való áttérés miatt az éjszakánk a szokottnál rövidebb volt. Ködös, esős időben indultunk útnak, reméltük, hogy közben kiderül, de hiába. Magyarlónán (Luna de Sus), Szentlászlón (Săvădisla) és Járabányán (Iara) keresztül értük el az Aranyos völgyét, majd Borévnél (Buru) átmentünk az Aranyos hídján Torockó felé. Itt tartottuk az első megállót a falu központjában, a vajor mellett. Kávét ebben a korai órában nem kaptunk, esett az eső is, így a remélt „kétszer kel fel a nap” is elmaradt – a Nap felkelt ugyan, de a sötét felhőktől nem láthattuk. Továbbmentünk Torockószentgyörgyre (Colţeşti), onnan a Kőközi-szorosba. Az eső közben elállt. A Kastély panziótól a piros pontos jelzésen felkapaszkodtunk a Nyírmezőre néző kilátópontig. A szél el-elfújta a felhőket, egész jó rálátásunk volt a szoros sziklafalaira, majd újabb ködfelhők jöttek... Lefelé három kirándulóval találkoztunk, kiskocsival érkeztek szintén Kolozsvárról – kicsi a világ – ismerősök, köztük EKE-elnökünk, Ambrus Tibi. Visszatérve a mikrobuszhoz, indultunk tovább a Pilis felé. A Pilis tető az enyediek időjárás-mutatója: ha a csúcs ködben van, elromlik az idő – ez nagy igazság, most a saját bőrünkön tapasztaltuk.
Elhagytuk a Kőközi-szorost, áthaladtunk Nyírmezőn, jobbra az Inzel patak völgye, itt többször jártunk. Az Enyed-patak mentén haladtunk tovább Muzsnaházán (Magina) keresztül Felenyedig, ott jobbra kanyarodtunk és a Szabaderdőn aszfaltúton haladtunk mintegy 12 km-t felfelé a szerpentinen. Elhaladtunk az egykori menedékház (550 m) rózsaszín épülete mellett, nagyon elhagyatottnak látszott, valószínűleg már nem működik. Régen 14 embert tudott elszállásolni éjszakára, és autóbuszjárat is volt Nagyenyedről. Földút következett, személyautóval vagy mikrobusszal még járható. Az út nagy kanyarokkal halad az erdőben, egyre magasabban vagyunk, 900 m tengerszint felett. Véget ér az erdő, a Torockói hegyek legszebb gerincútján haladunk Remete (Râmeţ) község központján át, Brădeşti és Ponor falvakon keresztül Mogosra, tovább Abrudbányáig. Brădeşti-ről egy elágazás jobbra, Valea Poienii elszórt házai közt a Ponor, Poeni és Seaca patakok víznyelőjéhez (Vânătările Ponorului) vezet, innen még rövid köves út, majd aszfaltozott kanyargós beereszkedik Szolcsvárra (Sălciua), csak olyan járművel szabad elindulni, amely bírja a nehéz, hegyi utakat.
Elhagytuk a Szabaderdőt, már látható lenne messziről a csúcs, de mind sűrűbb a köd, vagy inkább felhő, ami a Pilis-tetőt körülveszi, körülöttünk minden tejfehér, nem látunk semmit a tájból. Még reménykedünk, délig talán eloszlik. Az út enyhén emelkedik a Bedellő karsztfennsíkján a Remete község előtt levő tévétoronyig, itt már 1000 m-en vagyunk. Kiszállunk a mikrobuszból, jellegzetes móc házakat láttunk, elindultunk a Pilis felé. A kopasz csúcsra jelöletlen ösvényen kapaszkodunk fel, kb. 1 óra alatt. A köd kitartó, alig látunk pár méterre, a csúcs se látszik. Többen már jártunk itt, aki nem, az nem tudja, mit veszít a rossz idő miatt. Tiszta időben az útról szép kilátás nyílik a Remetei-szorosra, látható az 1079 m-es Kecskekő, az 1233 m-es Csáklyakő, az 1156 m-es Detonáta, az 1129 m-es Székelykő, továbbá Torockó, Torockószentgyörgy, Torda, Tövis és Nagyenyed is. De sajnos a mai kirándulás nem erről szól, a jó időt nem lehet előre megrendelni, különben is rossz idő nincs, csak rossz turista! Czárán Gyula „Regulái” is így biztatnak: „...A legnagyobb zápor is/Mi kárt tehet benned?/Legfeljebb, hogy megáztat./S más ruhát kell venned./Ha kétes az idő reggel,/Menj csak bátran útra!/Ha nem mégysz el, és kiderül.../Megüthet a guta!”.
Füves legelőn haladunk felfelé, elmaradnak a villanypóznák, még egy utolsó kapaszkodó és fenn vagyunk a csúcsot jelző két keresztnél. Itt még havat is találunk, a bokrok közt sok-sok hóvirágot – virágvasárnap. Előkapjuk fényképezőgépeinket és fotózunk. Ebédszünet, majd csúcsfotó a csoportról. Vissza a TV-toronyhoz, a csúcsot megmásztuk, a csodálatos panoráma marad egy másik kirándulásra.
Utunkat folytatjuk most már a gazdag múltú Nagyenyedre, megkóstoljuk borait, aztán vásároltunk is belőle a közeledő ünnepekre. Reméljük a Pilis-tetőre eljutunk még ragyogó napsütésben is, egy másik kiránduláson...
Pál Gyöngyi
