Máramaros vadregényes útjain

A tavaly elkezdődött máramarosi túrák sorozatban számos régi fatemplom, Máramarossziget és a szaploncai vidám temető naiv festészettel díszített fejfái után, idén májusban utunk a Románia legvadregényesebb folyóvölgyén vezetett: úticélunk a Vasér (Vaser, Wasser).
Szabó István (Tubi) túravezető jól előkészített útirányát követve május 28-án indultunk Kolozsvárról Désen keresztül Felső Visóig, majd másnap a Vasér völgyébe. Innen folytattuk utunkat Borsafüredre, ahol a már szokványossá vált szálláshelyünkön, a Bak Sándor féle „Medve” menedékházban, a szintén szokványos máramarosi szilvórium mellett Anetka asszony finom máramarosi túrós puliszkával várt. Másnap korán reggel tértünk volna vissza Felsővisóra, hogy ott üljünk a keskenyvágányú vasút gőzmozdony vontatta szerelvényére, amely végigvisz a Vasér völgyén. Sajnos autóbuszunk fél úton történt defektje miatt a vasérvölgyi vonatozás elmaradt, és külön kisbuszokkal vittek vissza szálláshelyünkre. Szerencsére a turista bármilyen viszontagsággal meg tud küzdeni, így kárpótlásul libegővel felmentünk a Lóhavasi vízeséshez (Cascada Cailor). Innen gyalog ereszkedtünk vissza Borsafüredre, ahol házigazdánk a menedékház udvarán főtt bográcsgulyással vigasztalt meg, visszavarázsolva csoportunk jó hangulatát, feledtetve a nap fáradalmait, na meg a bosszúságot.
Másnap nehéz, sűrített program várt ránk. A reggeli kisvonatra ezúttal sikerült felszállni, így indultunk úti célunk fő objektuma felé, a Vasér völgyébe. A Vasér (Vaser-Wasser) a Visó mellékfolyója, a Máramarosi havasokban, az ukrán–román határ közelében, az 1853 m magas Keresztálló (Jupaina) csúcs tövéből ered, és Felsővisónál ömlik a nála jóval hosszabb, de vízhozamban szegényebb Visóba, majd eljut a Tiszába. A Vasér mély és meredek völgyében a két világháború között 43 km hosszú keskenyvágányú vasutat építettek, melyet a kitermelt fa elszállítására használták. A ma már eredeti célját kevésbé szolgáló vasutat egy svájci vállalkozó virágzó turisztikai objektumként használja, még ha pillanatnyilag nem is teljes hosszában. Két gőzmozdony vontatta szerelvény szállítja a kirándulókat a gyönyörű tájakon keresztül. A vadregényes táj, a nosztalgikus utazás, a Vasér völgyét a jövő völgyévé és nem csak Máramaros, hanem egész Európa egyik izgalmas turisztikai látványosságává varázsolja. Követhető példa, mert a Kárpátok fakitermelései mellett még mindig léteznek a kisvasutak ép infrastruktúrái.
A vonatozás után, immár autóbuszban, hegyek és völgyek között folytatjuk utunkat a Priszlop hágó felé. Majszintól (Moisei) déli irányba Izaszacsal (Săcel) felé, a Szálva völgyében többször keresztezzük a Szálva-Romoly vasútvonalat, melyet annakidején még a MÁV épített a legmerészebb műszaki megoldásokkal, és amely összeköti Máramarost a belső-erdélyi területtel. Szerpentinutunk a Radnai havasok gerincén Dornavátrán (Vatra Dornei) át vezet Moldvába, déli irányba pedig Poiana Stampei-on át Erdélybe. Tovább, Besztercén keresztül értünk haza, Kolozsvárra.
 

Dénes Gyula Zsombor