Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén, a Kolozsvári Magyar Napok egyik rendezvényeként, az idén is fellobbant a Magyar Szolidaritás tüze. Igaz, egy kicsit rendhagyó módon. A Bácsi-torokban szoktuk meggyújtani a helyben összegyűjtött hulladék fából a tábortüzet, ami most szinte lehetetlennek tűnt a napok óta tartó esőzések, sáros utak, tűzgyújtásra alkalmatlan, elázott fa miatt. De szerencsére a gondviselés közbeszólt.
A magyarországi Csillagösvény utazási iroda 46 fős csoportja jelentkezett, hogy szeretnének jelen lenni a Magyar Szolidaritás tüzénél. Egy kicsit elbizonytalanodtak a kedvezőtlen időjárás miatt, de a csoport vezetőjének, Dánielnek mentőötlete támadt: egybe lehetne kötni az egyébként is tervbe vett magyarvistai templomlátogatást és a tűzgyújtást, amit a helybéli református lelkész is támogatott. Hamarosan megérkeztünk Magyarvistára, ahol a Felházi lelkész házaspár fogadott. Amíg a tiszteletes asszony bemutatta a gyönyörű Árpádkori templomot, addig a tiszteletes úr előkészítette a parókia udvarán a tábortüzet. Ennyi eltökéltség láttán még az eső is elállt. Fellobbant hát a Magyar Szolidaritás tüze 13. alkalommal is! Szokásunkhoz híven elénekeltük a Magyar és a Székely Himnuszt, elhangzott egy Reményik-vers, majd egymás kezét fogva álltuk körbe a tüzet a világ minden tájára szétszóródott magyarokra gondolva. Ezután következett a meglepetés. A Szent István napjára magyar lisztből, felvidéki krumplival, kárpátaljai forrásvízzel, délvidéki kovásszal és erdélyi sóval, Sepsiszentgyörgyön készült és aznap a Főtéren megáldott magyarok kenyeréből kapott mindenki egy csipetnyit. Ünnepi hangulatú, szép este volt. Remélhetőleg még sok helyen gyújtották meg ezen a napon a Magyar Szolidaritás tüzét, hogy ezáltal a láng és a Magyar Himnusz hangja körbejárja a Földet.
Kovács D. Zsuzsa
