Magyar szolidaritás tüze a Bácsi-torokban

Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén a kolozsvári EKE hagyományos rendezvénye a Magyar Szolidaritás tüzének meggyújtása. Hagyományos, mert már tizenegyedszer gyújtottuk meg. Először 2003-ban, az 1933-as gödöllői cserkésztalálkozó hetvenedik évfordulóján. Akkor egy rövid felhívást közölt a Szabadság, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kezdeményezését, hogy a világ minden táján, ahol magyarok élnek, gyújtsák meg a Magyar Szolidaritás tüzét. Mi akkor hallgattunk a hívó szóra, meggyújtottuk a tüzet. Akkor tizenegyen voltunk, most huszonötön indultunk a Bácsi-torokba tüzet gyújtani. Néhányan a most jelenlevők közül az első tűzgyújtásnál is ott voltak. Sok ez vagy kevés, ne firtassuk. Voltunk az évek során többen is, de néha kevesebben is. Ha arra gondolunk, hogy a Kolozsvári Magyar Napok is ebben az időben zajlottak, rengeteg jobbnál jobb rendezvénnyel, akkor elégedettek lehetünk. A fontos, hogy ott voltunk, meggyújtottuk a Magyar Szolidaritás tüzét, lélekben együtt voltunk a világ magyarságával! A tűz mellett elénekeltük a magyar és a székely himnuszt, egyik társunk elszavalta a Szózatot. Remélhetőleg ezt tették máshol is, ahol Magyar Szolidaritás tüzet gyújtottak Szent István király ünnepén, és akkor körbejárta a Földet a Magyar Szolidaritás lángja, a Himnusz hangja. Reményik Sándor szavaira gondolva: „Egy lángot adok, ápold, add tovább” elmondhatjuk, a lángot megkaptuk tizenegy évvel ezelőtt, azóta ápoljuk és továbbadjuk, remélve, hogy a következő években is mindig akad Kolozsváron olyan magyar ember, akinek fontos lesz az életében a hagyományápolás.
Az est zárásaként idősek és fiatalok együtt énekeltünk népdalokat, magyar nótákat, megfogadva Kallós Zoltán szavait, amit nagyon sokszor elmondott már, legutóbb a IV. Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján, a Magyar Operában: „addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk”. Hát rajtunk nem múlott! Jó hangulatban telt az este, ennek ellenére sem feledkeztünk meg a környezetvédelmi szabályokról. A tüzet hazaindulás előtt az előre odakészített vízzel eloltottuk, hogy véletlenül se okozzunk erdőtüzet a kánikulában kiszáradt erdőben.

Kovács D. Zsuzsa