Kalotaszeg közismert néprajzi kincsesbánya. Méltán híresek a ma is legnagyobbrészt magyarlakta tájegység szinte minden településén fellelhető, igen gazdagon díszített középkori templomok, a színpompás népviselet, a csipkés faragású házhomlokzatok, a gyönyörű varrottasok. November végi kirándulásunk során erre a gyönyörű vidékre látogattunk, ahol már többször is voltunk, de mindig szívesen visszatérünk.
Kós Károly, a tájegység nagy ismerője egyik írásában így vall erről: „A kalotaszegi nép az ízt hozta magával az ázsiai őshazából. Itt tanultak, mert kénytelenek voltak vele, a szászoktól és a többi idegenektől szerkezetet. Ezt azután összetéve, ősi ízlésükkel csinálták meg magyar népies művészetüket. Azok a magas sátortetejű házak, óriás tornácos csűrök, karcsú, festői tornyok, a faragott, festett kapuk és a fejfa a temetőben, mindez az ázsiai géniusz alkotása már. Mintha az ősi puszták bőr- és nemezsátrait állították volna elő fából. És pálmát, rózsát, szegfűt, tulipánt, csillagot és napot, oroszlánt és tigrist hímeznek a fára, és kopját szúrnak a halott fejéhez és kendős zászlót. Mintha csak az anyag változott volna meg és változtatta volna meg a megmunkálás módját és a motívumokat... Szabad, büszke nemzet lelke beszél a korhadt fejfából, a toldott-foldott, zsendelyes parasztházból, a színes, tobzódó fantáziájú rajzokból. És mintha a karcsú tornyok aranyos buzogánya büszkén az ég felé tartott zászlója volna ennek a népnek, a felé az ég felé tartott lobogós kopjája, ahol a magyarok külön Istene lakik. Ez az erdélyországi népépítészet stílusa... Ezt a művészetet nem lehet szavakkal leírni, jellemezni és magyarázni. A kalotaszegi művészet színes, de nem tarka, virít, de nem rikít.”
Ezúttal Kalotaszentkirályra mentünk, ahol egy hagyományos disznótorra voltunk hivatalosak. Ahogy megérkeztünk, mindjárt kihozták az ólból a már nem sokáig sivalkodó hízót. A böllér tette a dolgát, persze mi is, ugyanis előkerült az ilyenkor „kötelező” fogópálinka és a frissen sült töpörtyűs pogácsa. Közben folyt a perzselés, sajnos nem szalmával, bár házigazdánk azt is előkészítette, de olyan erős szél fújt, hogy jobbnak látták a gázpalackot használni. Ahogy a disznóvágás látványosabb részének vége lett, templomlátogatásra indultunk a faluban. A 13. századból származó templom mai alakja a 15. századi gótikus átépítés során alakult ki, ebből az időből való a sokszögzáródású szentély, valamint a déli és a nyugati csúcsíves kapuzat. Tornyán felirat örökíti meg, hogy 1762-ben építették a nyugati homlokzathoz és három harang van benne. A templomkertben nemrég mívesen faragott kis haranglábon állították ki a használaton kívül helyezett, Mátyás király korabeli harangot. A templomot és tornyát patinás zsindelytető fedi, erődfal övezi. Festett kazettás mennyezete 1994-ben készült.
Amíg mi a templomban voltunk, elkészült a finom reggeli, melynek elfogyasztása után felkerestük a Kalota partján Ady Endre szobrát, melyet a költő 1914-es látogatásának emlékére állított a falu 1994-ben. A Szent István parkban meglátogattuk a Szentkirály Szövetség által 2003-ban, az itt tartott találkozó emlékére államalapító királyunknak, Szent Istvánnak állított szobrot. Mindkét szobrot megkoszorúztuk.
Ezután Magyargyerőmonostorra látogattunk, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka, Kalotaszeg Nagyasszonya szülőfalujába, ahol Kalotaszeg legrégebbi temploma áll, amelyet a Mikola nemzetség építtetett 1196-ban. A gyönyörű és titokzatos templom minden részlete figyelemre méltó, értékeit még felsorolni is körülményes. Csodálatosak a templom korai kőfaragásai, mérműves ablakai, de főleg a déli falon a napóra alatt található hármas szoborcsoport: Madárleány, sárkányölő Szent Mihály és az oroszlánpár, jelentésüknek magyarázatát a keleti eredetmondák világában kell keresnünk. Umling Lőrinc keze munkáját dicséri a pompás festésű karzat, papi szék és úrasztala. A gyönyörű faragott kőszószék, ezúttal színesre festett, Kidei Sipos Dávid alkotása. Jól illenek a templom titokzatos hangulatához a kék írásos és fehér vagdalásos kézimunkák.
Utunk következő állomása Magyarvalkó. A falu szélén, dombtetőre épült, gyönyörű fekvésű templomát nem egyszerű meglátogatni, de azért néhányunknak sikerült. A 13. században épült templom hajója máig megmaradt, ehhez építették később a gótikus szentélyt a gyönyörű mérműves ablakokkal. A templom belseje is nagyon szép, festett kazettáit Umling Lőrinc és fia készítették, faragott szószékét Kidei Sipos Dávid. A templom védelmét kettős erődfal biztosította, mely ma is jó állapotban van. Az udvarában jónéhány kopjafát állítottak: Vasvári Pál emlékére, a valkói katonák emlékére, valamint a tatárdúlás áldozatainak emlékére. Visszatérőben meglátogattuk Körösfőn a Vasvári Pál emlékszobát. Ezután következett a hagyományos disznótoros estebéd, miközben kalotaszegi népzenét hallgattunk. Prímásunk a hajdani Csipás Feri – aki az 1943-ban készült Kalotaszegi Madonna című filmben muzsikált – unokája, a Kiscsipás, becsületes nevén Varga István. Mint mondani szokták, az alma nem esett messze a fájától, hisz az idén Japánban és Amerikában is muzsikált már, most szerencsénkre itthon volt, nekünk húzta a talpalávalót társával, Lőrincz Elemérrel együtt. Vacsora után ki-ki kedve szerint énekelt vagy táncolt, remek hangulat volt, szinte sajnáltuk, hogy haza kellett jönnünk.
Kovács D. Zsuzsa
