A Gorbó-patak felső szakaszán levő erdő rejtett tisztásán, a Szelicsei Magura (Kismagura) alatti bővizű, hideg, tiszta EKE-forrás sokáig a kolozsvári EKÉ-sek egyik kedvenc kirándulóhelye volt. Az utóbbi években ritkábban látogatjuk, hosszú az út, de tele is van nyájakat őrző harcias kutyákkal. Gondoltunk egy nagyot: keressünk új útvonalat!
Az EKE-forráshoz Kolozsvárról a Monostor negyedből több útvonalon lehetett eljutni füves legelőkön, ligetes erdőkön, vadvirágos réteken. Az utóbbi években egyre ritkábban keressük fel a forrást. Ehhez valószínűleg hozzájárul az is, hogy telnek az évek és bár nehezen ismerjük el, de ritkábban vállalunk be egy 20 km-es gyalogtúrát. Miért nem jönnek a fiatalabbak? Talán, mert a Bükk már nem az a vonzó kirándulóhely, mint húsz éve. Magánterületként a Gorbó völgye is beépült, házak, kerítések, elzárt utak mindenütt. A Gorbó-völgy felett, a völggyel párhuzamosan haladó gerincen, bár nagyon szép a kilátás minden irányban, lépten-nyomon juhnyájak, ott kutyák támadnak a kirándulókra.
Csorba Anikó ötletére június 14-én kilencen indultunk új útvonalon a forráshoz. A szászfenesi Leányvár negyed végállomásáig busszal utaztunk. Onnan nyugatra indultunk a Szászfenes (Floreşti) és Magyarfenes (Vlaha) közötti erdőborította domboldal felé. Csorba Anikó és Fazakas Feri bejárták és megjelölték az útvonal fontosabb pontjait. Nemsokára kiértünk az erdőszélre, jobbra erdő, balra virágos rét, szép kilátás a Leányvár kettős csúcsára, a Gorbó-gerincre, a hágóra, ahol a Tótfaluba vezető út halad. Nemsokára ismét erdőben haladunk. Egy elágazástól a balról érkező narancssárga és fehérrel jelölt kerékpáros útjelzést követjük. Kolozsvár környékének térképén ez az erdőrész a Medve-hegy (Creasta Ursilor). Két órányi út után (kb. 8 km) balra kanyarodunk, átlépünk egy patakon, kis ideig még az erdő fái közt halad az ösvény, majd kiérünk az EKE-forrás feletti legelőre. Innen meredek füves oldalon, tűző napon jutunk fel a Havasbükkére (759 m). Itt nagy egyenes területet észak felől a tótfalusi erdő, nyugatról a Rákos-patak völgye határolja, délire Szelicse, felette a Kismagura (826 m), keletre a Gorbó-völgyfejét (Hideg-völgy) borító erdőrész, ahol az EKE-forrás van. Déli egy óra. Pár perces erdei úton eljutunk az EKE-forráshoz.
A vízfeltörést a Kolozsvári EKE-osztály építette ki. 1933-ban Miháli László dohánygyári tisztviselő, Petró István építési rajzoló és Brüll Emánuel református kollégiumi tanár foglalták tartós formába. A rendszerváltás után 1993 az „EKE-forrás éve” lett, a szervezetben valóságos mozgalom indult rendbetételére. Kiépítették, emléktáblával jelölték, forrásavatást szerveztek, ökumenikus istentisztelettel. A munkálatokat Tóthpál Tamás irányította. Sajnos, a forrásfal előterét díszítő alumíniumplakettet nem sokkal a szeptember végi ünnepség után ismeretlenek eltulajdonították, soha nem került elő. Ezután minden szeptemberben emléktúrát szerveztünk a forráshoz. Idővel megrongálódott, a tisztás elhanyagolt lett, asztal, padok eltűntek. 2008 nyarán újra rendbetettük, ismét pad és asztal készült, kitakarítottuk a tisztást. Sokan vettek részt a munkákban, jó ötletekkel. A szervező Szakács Éva volt, a forrásnál a munkálatokat Lőrinczi István vezette, a túrák vezetésével és a plakátok készítésével Tóthpál Tamás foglalkozott.
Milyen most az EKE-forrás? Körbenéztünk a tisztáson, rég jártunk erre. A látvány elég lehangoló, a tisztás szemetes, asztalnak, padnak nyoma sincs, a forrás vízhozama elég bő, de a felette levő betonlapon sem a felirat, sem a ráfestett gyopár nem kivehető...
Pál Gyöngyi
