CÍMLAP
Február első szombatján felfedező látványtúrára indultunk. Ez csupán az EKE Kolozsvár – 1891 tagjai és szimpatizánsai számára volt ismeretlen tájegység. A túravezető járt a zónában, voltak ismeretei a környékről, elméletben felkészült, valójában pedig együtt fedeztük fel. Tizenhárom fős csapatunkkal a „La Pleşe” homokkő sziklapadokat céloztuk meg, azt a különleges formációt, amely a Danktól (Dâncu) délre eső domboldalon található, Egeres község északi határvidékén. Ha feltornásszátok lábszáraitokat a Danktól naptelte felé eső domboldalakra, szemetek elé tárul a Meszes-hegység hegyvonulata. Tiszta időben a Vlegyásza hófedte gerince is visszakacsint. Kiskocsikkal utaztunk Ferencbányáig (Ticu Colonie), túránk kiinduló pontjáig. Dank és a közeli Forgácskút (Ticu) kis középkori román falvak. Ferencbányát a 19. században telepítették be bányászokkal, akik az akkor megnyílt szénbányában dolgoztak 1966-ig, a bánya bezárásáig. Érdekesek a település nevek. A Monarchia idején betelepített bányászok Ferencbányán laktak, a magyar elnevezés azonban egyáltalán nem ad támpontot arra, hogy hol is volt ez a bánya, legfeljebb, hogy ki működtette. A román elnevezés viszont pont azt mondja el, hogy melyik falu mellett alakult ki Ferencbánya, Ticu Colonie. Hát ennyit a településekről.
Ferencbánya faluból indultunk el felfedező túránkra. Rövidesen feltűntek a különleges homokkőalakzatok, amelyek a Sárkányok kertjének (Almásgalgó mellett) alakzataihoz hasonlítanak, de mégis másak. Nem győztük csodálni és fényképezni a különleges képződményeket. Szerencsénk volt, a reggeli borús idő hamarosan ragyogó napsütésre váltott, ideális kirándulóidőben volt részünk. Szükség is volt rá, mert a környék nem igazán ismert, kevesen járnak erre, nemhogy jelzés, de még kitaposott ösvény sincs. Valójában esős időben akár életveszélyes is lehet a homok-szikla képződmények közötti járkálás. Nekünk ezzel most nem kellett bajlódnunk. Nagy csoporttal nem ajánlatos!
Miután kellőképpen kigyönyörködtük magunkat, visszatértünk az autókhoz és átmentünk Ferencbányáról Forgácskútra, folytatni a felfedezést. Itt az ébredező, télvégi erdőt csodáltuk. A sűrűn és magasra nőtt, még kopasz fák között besütő nap már élénkzölddé varázsolta a fatörzseken és az avar alól kikandikáló mohát, ez már a közeledő tavasz jele. A tölgyerdő még őrizte száradt leveleivel felöltözve a tavalyi barna lombját, amely bronzszínűnek tűnt a ragyogó napsütésben. Talán ez a látvány ihlette egykor a nagy mesemondókat a bronzerdő elnevezésre. Nekem mindenképpen Benedek Elek sorai jutottak eszembe:
Óh, erdő, erdő, sűrű rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
Csodálatos napunk volt. Különleges, látványos helyeken jártunk. Reméljük, sokszor visszatérünk még ide. Köszönjük, Jani!
Az a tény, hogy számotokra kevésbé ismert Dank, Ferencbánya, Forgácskút, nem gond. Mit mond nektek Csonkatelep vagy Máriatelep? Gyertek a túráinkra, s gazdagodni fog tudástáratok.
Kovács D. Zsuzsa
