Kolozsvártól északra, a Szamos és Nádas vízválasztójaként húzódó Hója-gerinc, illetve a Hója rég felkeltette turista elődeink figyelmét. Míg az EMKE 1891-es kalauza szerint a Hója: „... kedvencz sétálóhely – bár távolabb fekszik”, nem is beszélve az itt rendezett majálisokról, a XIX. század végével kezdődően sorra felfedezik a Kányafőt – ahova később az EKE menedékházat is létesít –, az átjárót a Bácsi-torokba, a Hajtás-völgyet. Az Erzsébet hidat és szobrot is érintő Erzsébet sétány mintegy folytatásában az EKE nem kevesebb, mint öt kilométeres utat jelez le és lát el padokkal, ez az útszakasz a Fellegvárról a Horea erdőig terjed. A 30-as években a turisták „felfedezik” a Bongár-forrást, a Csigadombot és a Bátori-hegyet is.
A kistáj a Bécsi döntés után éli aranykorát, mikor az új országhatár közelsége miatt a Bükkbe nem volt tanácsos kirándulni. Ekkor lendül fel a Hójában lévő Gaudeamus menedékház, mellé síugrósáncot is építenek. Irányítótáblával a Törökvágás tetején 1942-ben kék színjelzésű turistaút húzódik végig a gerincen, egészen a Bátori-hegyig. Ide védkunyhót is terveztek, pénz is volt rá, Szucságra meg üdülőhelyet, csak... a kivitelezést megakadályozta az ismert fordulat.
Fél napos kirándulásként a Hója-gerincen többek közt a karsztos Bongár- forrást látogathatjuk meg a Csigadomb (617 m) alatt, a Bongár-patak völgyfejében. A Törökvágás tetején lévő néprajzi múzeumtól indulunk, kényelmes ösvényen haladva nyugatnak, érintve a Kányafő (509 m) magaslatát, majd a Szent Pál tetőt (533 m). Mindezeket bárki bejárhatja, ha eljön a február 6-ai kirándulásra.
Tóthpál Tamás
