Kedvenc tavaszi kirándulóhelyeink közé tartozik a Szilágy megyei Tuszatelke (Tusa) közelében levő Berettyó-forrás. A Berettyó a Réz-hegység (Munţii Plopiş vagy Şes) Ponor nevű csúcsa alatt ered több forrásból. A legnagyobb a Toplica patakot tápláló Nagy-karsztforrás. A forrás környéke természetvédelmi rezerváció. Ezen a szakaszon a Berettyó (Barcău) meredek hegyoldalak közt tör előre, majd sík területeken folytatja útját és Magyarország területén ömlik a Sebes-Körösbe. Neve ősi magyar szó, jelentése: berekkel szegélyezett folyó. 1476-ban találkozunk először a Berettyó névvel.
A Réz-hegység lapos tetői és hátai sehol sem érik el az 1000 métert, legmagasabb csúcsa a 918 m-es Magura. A 700-800 méter magasra emelt triász kori rétegek sekély, tálszerű mélyedéseibe beszivárgó vizek változatos karsztformákat alakítottak ki. A 901 m-es Cornu-csúcs lábánál elhelyezkedő karsztplató bővelkedik karsztalakzatokban. A felszíne alatt összegyűlt víz részben a Sebes-Körös vízrendszeréhez tartozó Seredos-völgyi karsztforrást, részben a Berettyó forrásait táplálja. A Berettyó forrása egy vízkitörés (karsztforrás) a vidék északi oldalán, de nem az egyedüli forrása: a folyó a kisebb forráságak, az Ökrös-, Toplica-, Tusza- és Ponor-patakok egyesülése után Tuszatelke község alatt kapja a Berettyó nevet. Fő táplálója a Fekete-ponori-karsztfennsík északi peremén fakadó két karsztforrás (Izbucul Mare és Izbucul Mic). A Berettyó fő ága, a Toplica a Nagy-forrástól (Izbucul Mare) indul.
Idén április 18-án a Hajdú-Bihar megyei Debrecen Városi Természetjáró Szövetség tagjaival szervezett közös kiránduláson kerestük fel a Berettyó forrásvidékét. A kirándulást Kovács D. Zsuzsa szervezte, a túrát Vlád Pál és Mezei Elemér vezették. A Királyhágó (Pasul Piatra Craiului) tetején, a parkolóban találkoztunk a határon túlról érkező túratársainkkal. Csaknem százan vettünk részt a kiránduláson. A Nagyváradot Kolozsvárral összekötő főúton indultunk tovább, majd északkelet felé térő köves úton 3 km után elértük az épülő ortodox kolostortemplomot. Innen gyalog vágtunk neki az útnak, hosszú, kanyargós sorban egymás után. Az út egyre keskenyebb, inkább szekérút és tovább emelkedik, szép kilátás nyílik a Sebes-Körös völgyére, majd látható a Cornu-csúcs (903 m). Elhaladtunk egy tőzikerét mellett. A tőzike a hóvirágnál nagyobb, harangocska formájú. Virágot már nem láttunk, a tőzikék a hóvirágokkal majdnem egy időben nyílnak, legtöbbször március végén vagy április első hetében.
Nemsokára elértük Bihar, Kolozs és Szilágy megye találkozási pontját, a 882 m-en levő Almácska (Vf. Merişorul) tetőt. Előttünk már Szilágy megye és a Tuszatelkéről jövő aszfaltos út, letértünk balra, füves oldalon ereszkedtünk, míg elértük a Berettyó forrását (615 m), az ösvényt nemrég turistajelzéssel is ellátták. A Ponor-tető víznyelőrendszerében felgyűlt víz tör itt a felszínre, majd több ágra szakadva, kisebb vízeséseket alkotva halad előre. A mohával benőtt mésztufa dombon több ágra szakadva zuhan alá, csodálatba ejti a látogatókat. A vízesés kb. 10-12 m. Percekig álltunk, és nem tudtuk levenni szemünket a természet csodálatos alkotásáról. Megpihentünk a vízesés alatti tisztáson, elfogyasztottuk útravalónkat, majd elindultunk visszafelé a kicsit hosszabb, de kényelmesebb tuszatelki kacskaringós szerpentinen, míg el nem értük a Királyhágó felé vezető utat. Onnan már a délelőttről ismert úton tértünk vissza a kocsikhoz, a 18 km gyalogtúra után.
A Berettyó forrás több útvonalon is megközelíthető. Királyhágó (Bucea) faluból a Fogadó völgyön keresztül vagy a Körösfeketetó (Negreni) feletti tanyavilágon (Dealul Burdeasca) keresztül is kijuthatunk a Ponor-rétre, onnan tovább a Berettyó-forráshoz. Ez jövet-menet egy egész napos, 22–24 km-es gyalogtúrát jelent. Aki nem akar gyalogolni, az jöhet Kraszna, illetve Zilah irányából és Tuszatelke felől a karsztforrás kocsival is megközelíthető, alig 15 percre van az úttól. Autóval vagy kerékpárral Csucsáról is eljuthatunk egy 20 km-es makadámúton. A vízeséstől is szép gyalogtúrát tehetünk, ha követjük a Berettyó útját, egy szűkebb szoroson, aztán szép völgyön át, ahol betonból öntött kis gátak törik meg a víz folyását, mesterséges vízeséseket alkotva. Oldalról több kis patak vize növeli az itt még Toplica nevet viselő folyócska vízhozamát, el lehet jutni egy pisztrángosig, onnan tovább Füzespaptelekre (Preoteasa), majd ismét egy szűkebb völgyön, a folyó kanyarulatait követve Valkóváraljáig (Subcetate). A távolság a forrástól kb. 12 km lehet, nem túl hosszú, de nehezen járható az út. A vad patakvölgy csodálatos ezen a szakaszon, három szoroson halad át, úttalan utakon, köveken, vízben gázolva követhető a Berettyó, a fáradságért a táj szépsége kárpótol.
A Berettyó forrás megközelítése akár a Sebeskörös völgyéből, akár Zilah felől elég nehéz. Ez magyarázatot ad kevésbé ismert voltára. Így a természet megőrizhette eredeti természetességét és részben vadságát, ami külön varázsa a tájnak.
A Berettyó forrás vízesésének vízhozama ezen a tavaszon kevesebb volt, mint általában. A hűvös, borongós idő ellenére úgy látszik, a lehullott csapadékmennyiség mégis kevesebb lehetett, mint más években. De a megtett út, a táj szépsége, maga a vízesés látványa kellemes emlékeket hagyott minden résztvevő lelkében, és reméljük, hogy a már több éve szervezett közös kirándulásoknak a jövőben is lesz folytatása.
Pál Gyöngyi
