A Bélavár túra nehéz túrának számít, nem is a távolság, hanem inkább a nagy szintkülönbség miatt. Felfelé is, lefelé is meredek szakaszokkal találkozunk, ezért inkább tapasztalt és kellőképpen felszerelt túrázóknak ajánljuk.
A DN 75-ös úton, az Aranyos völgyéből eltérünk Alsó-podsága felé, a jelenleg már felszámolt keskeny nyomtávú vasúti híd alatt. Itt a települést elhagyva a Podsága-patak völgyét követjük, és kb. 7,5 km után ortodox kolostorhoz érünk. Hogy miért éppen itt épült a kolostor, annak két oka is lehet. Itt kezdődik a Podságai-szoros és gyönyörű a környék, háttérként szolgálnak a meredek sziklafalak. Egy másik ok: a kolostortól kb. 200 méterre hirtelen kanyar után a patak medrének partján két, nem mindennapi forrással találkozhatunk. Az egyik baloldalt, túl a patakon közvetlenül a Bujor-hegy sziklafala tövében van, a másik pedig vele szemben. Utóbbi bővizű és közvetlenül az út mellett található, a patak partján. Ez a „Feredeu” medence formájú. A szerzetesek és a környék lakói úgy tartják, hogy mindkét forrás csodatevő, vize még télen sem fagy be. Feljebb nemsokára Felső-podságára érünk, ahol a jobbról jövő Bélavár-patak összefolyik a Podsága patakkal. Jobbra térünk, a nemrég felújított elég keskeny hengerelt úton. Itt már megjelenik a piroskereszt-jelzés. A 2009 őszén felújított úton kiskocsival és mikrobusszal is tovább lehet menni, kivéve egy rövid szakaszt, így időt és kb. 150 m szintet nyerhetünk. Miután elhagyjuk az itt levő házakat, a terep kissé kinyílik, és láthatóvá válnak a Bélavár gyönyörű sziklatornyai. Jobbra az impozáns Bálmos sziklája, utunk tovább visz felfelé, ahol az út balra kanyarodik, újabb házcsoporttal találkozunk. Ha eddig még autóval jöttünk, akkor azt itt kell hagynunk. Ez a hely, ahol belépünk a piros ponttal jelzett Bélavári-körtúrába, egyúttal útvonalunk legalacsonyabb pontja, 740 méter tengerszint feletti magasságban. Balra visz a felmenő ág, erre megy a piros kereszt is, a piros pont jelzéssel együtt.
Jobbra a sziklák irányából találkozunk a szintén piros ponttal jelzett lejövő ággal. Mind a két irányban végig járható az út, mi balra megyünk, követve a szekérutat, amely meredeken visz felfelé, és éles kanyar után balra fordul. Néhány méter után jobbra letérünk az útról, még meredekebb legelőn kapaszkodunk felfelé, majd jobbra betérünk az erdőbe. Mintegy órán belül kis tisztásra érünk, miután ismét erdős rész következik. Kissé jobbra nagyon meredek, cserjékkel benőtt sziklás terepen haladunk, míg újra erdős rész következik. Azon áthaladva nagyobb legelőre érünk, ahol néhány faházat találunk és kis forrást is, de a vízvétel nem ajánlatos, mocsaras vize miatt.
A legelő felső felén jobbra fordulunk, majd felérünk az úgynevezett Şesul Craiului fennsíkra. Itt 1300 métert meghaladó magasságban vagyunk. Ha balra tekintünk, tiszta időben az 1826 méter magas Öreghavas is jól látható. Mi a jobb oldali irányt tartjuk, és hamarosan, füves terepen, kidőlt kerítés mögött, a Bélavár rezervátum területére érünk.
Itt nagyobb pihenőt lehet tartani, egy nem messzi magányos sziklára is fel lehet mászni, ahonnan csodálatos a kilátás a sziklatornyok és a nagy, mély szurdokvölgyek felé. Itt 1370 méteren, túránk egyik legmagasabb pontján vagyunk.
Utunk tovább inkább csak lefelé visz, jobbra elmarad a Bleánc-kő (Colţul Blenţului) 1368 méteres sziklatornya. Helyenként a szikla peremén haladunk, alattunk ijesztő mélységek tátongnak. A távolban, Podsága irányában jól látható a Bélavár-patak völgyében kígyózó út, amelyen feljöttünk. Tovább, egy erdős részen kissé balra térünk, megkerülve a Bélavár egyik legnagyobb sziklatömbjét. Utunkon úgy a pirospont-, mint a kékháromszög-jelzés kísér, mely később levisz a Pociovaliştei szorosba. Nagyon meredek erdős részen ereszkedünk mintegy 200 métert, majd ösvényünk kevés ereszkedővel, nagyjából szintet tartva, széles ívben tér jobbra, míg nyílt terepre érünk. Utunk az erdő szélén halad, majd a piros pont hirtelen jobbra irányít, míg a kék háromszög, mint már említettük, nemsokára balra térve, levisz a Pociovaliştei szoros irányába. Mi a piros pontot követhetjük, leérünk a sziklatornyok tövébe, ahonnan egy erecske mellett haladva végül arra a szekérútra érünk, ahol autóinkat hagytuk, mikor körtúránkra indultunk. Egy másik lehetséges ereszkedő a tőlünk balra levő kaszálón ér ide, ahonnan szintén gyönyörű kilátás nyílik a Bélavár sziklatornyaira.
Lőrinczi István
