CÍMLAP
XX. EKE vándortábor – tájbemutató előzetes
Túra volt, méghozzá nem is akármilyen, szikrázó napsütésben. Kisbányai kiindulóponttal (immár 3 éve nem túráztunk itt) az Öreghavas 1800 méter fölötti lapos platóját vettük célba, úgy déli 11 óra tájban. Az alternatíva a Bélavár lett volna, de kevés a hó az Aklos forrásvölgyében, nem túl impozáns a táj, lemondtunk róla. A nyári időszakban kellemetlen, poros erdészút, télen, havasan, kellemes sétaterep.
Előbb a kisbányai sípálya fölé érünk, onnan dél felé a Kudzsiri és Szebeni havasok halványan kivehető platóit látjuk, majd a Melegvölgy elhagyatott házikóihoz érkezünk (2,5 km), ahol megpillantjuk az Öreghavas tetején található katonai erődítményt. Alattunk a Jára-patak vízgyűjtő medencéje, szemben a Dumitreasa gerinc és a Fehér Kövek hegyi település házai, a gerinc túloldalán pedig a Hideg Szamos forrásvidéke. Jó lenne a nyár folyamán ezekre a vidékekre is eljutni. Kémlelem a látóhatárt északnyugat felé, az eredeti hétvégi terv a Meszes hegység teteje, a 996 méteres Perje tető lett volna. Borúsnak tűnik, morcos fellegek birkóznak a Meszes felett. Úgy néz ki, jól döntöttünk, de vajon Árpád haverom milyen időt kapott Menyháza környékén?
Lassan emelkedünk a traktornyomoktól kitaposott havas úton, folytatva utunk nyugat felé, apró déli kerülőkkel. A meleg napsütést a –5 fokos hideg és az egyre erősebb szél ellensúlyozza, így nem kell folyton vetkőzni és öltözni, csak épp a nadrágom szárát tűröm fel, hadd érezzem a telet. Az Aprókövek 1700 méter fölötti tömbje alatt, valamivel 1600 fölött járunk jó másfél óra elteltével, mikor célegyenesbe jutunk, és elénk tornyosul az Öreghavas (kilo)méteres tömbje. A Szigethegység 1700 méter fölötti felületének 3/4 része ez az óriási hegyhát, most méteres hó fedi. A „mocsaras völgy” kezdetéhez érve szomorkásan tapasztaljuk: „elfogyott” a kényelmes traktorvágás, kezdődik a túra. Felérünk-e hótaposók, sílécek nélkül? Szerencsénk van, megtart a fagyott hó, csak helyenként süppedünk egy-egy isteneset. Olyan ez, mint a torpedó játék. Mész-mész, már-már azt gondolod, minden OK, s egyszer csak hupp, combtőig benne vagy a hóban. A három héttel ezelőtti túrán, a Mezőhavas platóján Csaba haverommal begyakoroltuk a játékot, de Melinda bosszankodik nagyokat az elején, majd humorosra veszi a figurát, nagyokat nevetgél egy-egy merülésnél.
Dél felé elénk tárul a Bélavár sziklatömege folytatásában a Sas sziklák és a Podságai szoros keleti sziklafala. Még délebbre kilátszik a Vidalykő és a Bedellő mögött a Székelykő sarka, a Pilis piramisa és a Csáklyakő taraja. Kémleljük a párás láthatáron a Fogarasi-havasok gerincét, de sajnos ez nem a Kárpát-medence feltérképezésének napja. Nem baj, volt részünk benne 2004-ben a Mikulás túrán, mikor az ukrán Kárpátokig is elláttunk (http://softconsulting.cluj.astral.ro/public/kirandulasok/04_12_05_Oreghavas/page_01.htm).
A meredekebb, fagyott déli oldalt kihasználva könnyedén érünk fel az 1800 méteres hegyhátra, ahol tovább torpedózva közelítjük meg a katonai támaszpontot. A szél itt már kellemetlen erővel fúj, de nem orkánerejű, nem fújja a havat és a levegőt sem az orrunk elől. Egyéb időszakban terepszínű ruhát viselő egyén baktat felénk és megkér, csak távolról fotózzuk a létesítményt, merthogy látott képeket a világhálón, és az nem jó. Lehet, hogy 2004-es felvételeink miatt egyszer csak majd bekopog a Gestapo? – villan át az agyamon, majd a 18x zoom, meg rögtön az, hogy hát ez számomra nem is érdekes, tehát nem – nem gond, nem fotózom. A Zengő kövek furcsa alakzatának látványa a távolban rögtön feledteti is a dolgot, elvégre lényegtelen.
A kövek mögött az Aranyos-völgye irányában tornyosuló fellegek lassan a Neteda csúcsot is megtámadják. Szélviharos havazást ígérnek holnapra, úgy néz ki, bejön. Hó hiányában valószínű öt perc lenne a táv a Zengő kövekig, így havasan 20–25 percre saccolom és valóban, délután három óráig le is torpedózzuk a fél kilométeres vízszintes terepet. Szél van, de nem zengenek a kövek. Szélvédett helyen elemózsiázunk, majd felcsatolom a kamáslit, indulunk visszafelé. Elhatározzuk, hogy világosban akarunk Kisbányára érni, pont 10 kilométer az út és pontban hatkor sutyik lesz. Két és fél óránk van, ehhez mérjük a tempót. Mármint méri azt Melinda, kullogok utána. Az Apróköveknél járva látjuk, már az Öreghavast is ellepi a borzos felhőtömeg, a naplemente utolsó napsugarait a melegvölgyi nyári szállásnál kapjuk, de már nem melegít. Pacalleves gondolata folytán gyűl a nyál a számban, nem időzünk, megyünk. Mint a svájci óra érkezünk Kisbányára, majd a GPS 19,9 kilométere láttán megkerüljük kétszer az út szélén hagyott kocsit. Két hónappal ezelőtt ugyanezt játszottuk el Csaba haverommal a Vigyázó túra után, már nehogy ne legyen meg a húszas! A pacalleves az Alpin hotel éttermében tökéletes, ajánlom mindenkinek, aki szereti. A Kisbányára vezető út a készülő autópálya munkálatai miatt igencsak elromlott*, Kolozsvárról egy óra helyett másfelet kell rászánni, de ne ijesszen el senkit, egy szép téli túra érdekében megéri.
* A túra 2008. január 26-án, szombaton zajlott, azóta az autópálya Gyalu–Torda szakaszának munkálatai befejeződtek.
Hám Péter