CÍMLAP
...Lássunk (...) néhány, eddig le nem írt érdekesebb forrást.
A felső tarka-komplexum és felső durvamészkő érintkezési szintjének rétegforrásai. Ezek közül a legtipikusabb a már Koch Antal által leírt János-kút. A forrástól pár méterre É-ra – a folyás irányában –, ahol a Plecska-patak meandere a domboldalt levágta, jól látható, hogy a forrás a felső durvamészkő alatti, a felső tarka-komplexumhoz átvezető zöldes márgarétegen tör elő.
Ugyanilyen rétegtani helyzetű, bővizű rétegforrás van a Plecska-patak bal parti martján, a János-kúttól D-re levő ház mellett, valamint ugyancsak a Plecska-patak völgyi síkságának bal oldalán, a régi katonai lőgyakorlótér közepe táján: a szépen foglalt, de elhanyagolt környezetű Erzsébet-forrás. Az e csoportba tartozó források közül legérdekesebb a Csigadomb keleti oldalán a Bongár-patak forrása, a Felső-Bongár forrás (a kolozsmonostori apátság gyümölcsös-szőlőskertjéről – Baumgarten – kapta nevét, az 1800-as évek közepén megjelent térképen Barátok-kútja néven szerepel.) A felső Bongár-forrás alatt van az Alsó Bongár-forrás, mely a felsőhöz hasonló rétegtani helyzetű rétegforrás. A Csigadomb D-i lejtőjén a deluvium leszakadt anyagán át ömlik ki a felső durva mészkőből a Kont-forrás vize. A Bácsi-torok forrásai a felső durvamészkő és a felső tarka-komplexum határán kifolyó rétegforrások. Ilyen az Angyal-kút, amelynek vize megcsappant, amióta az 1920-as években a mögötte levő mészkőbányában elérték a vizet át nem eresztő réteg szintjét. A Bácsi-torokban végigfolyó Hosszúvölgyi-patak mentén több forrást találunk. Az első, nagy munkával foglalt forrás – melyet ,,Kolping-forrás”-nak neveztek – alig csörgedez, mert egy mögötte levő mészkőbánya hányójának törmelékéből kiszivárgó vizet foglalták. Távolabb van a Tálnoki-tag bővizű forrása, amelyet itatóvályúval is elláttak.
A Hosszúvölgyi-patak fejénél a vízválasztón a szucsági Boc-patak vízgyűjtőterületére jutunk át. Itt az első forrás a Szucság K-i szélénél levő, igen bővizű, s a felső durvamészkő kútszerű mélyedéséből feltörő Óboc-forrás, melyet a természetjárók „Szucsági forrás”-nak neveznek. A Boc-patak és az Óboc-forrás a XIII. és XIV. században Bács községtől Ny-ra, a Nádas-patak mentén, a mai Szucság vasúti megálló felé elterült község emlékét, nevét őrzi. (...) A nagy esésű szakaszon, a nagy esőzések torrens vizei által szállított mészkőtömbök közt tovább haladva, Kolozsvár környékének egyik legjellegzetesebb rétegforrásához jutunk (A természetjárók Tulogdi-forrásnak nevezik). Itt a forrás vize a meredek mészkőfalból egy repedés mentén, az alatta levő vizet át nem eresztő márgarétegen tör elő, mely nagy CaCO3 tartalma folytán kb. 70 cm magasságban édesvízi mészkövet halmozott fel a forrás csorgója alatt. Sajnos, ennek nagy részét az 1954 tavaszán hóolvadással egybeeső esőzés nagy vize elhordta. (...)
A mezőségi és feleki rétegek érintkezési vonalán feltörő források közül, mint legismertebbet a Bükk-erdő Bilaşcu-forrását (volt Majláth, azelőtt Pintye-kút) és Györgyfalva forrásait említem meg.
A teraszforrások az 509 m. magas Hója-tető (a természetjárók Kányafői-messzelátója) után következő Pál-tető aljától a Csigadomb végéig követhetők a Kis-Szamos II. számú teraszának homlokfalán, illetve a teraszok peremébe bevágódott vízmosások bevágódásának oldalfalán. A Pál-tető alján, a teraszon levő házcsoport után a teraszról levezető vízmosás bevágódásában már szépen fel van tárva a Kis-Szamos teraszának kavicsa, melyből forrás buzog ki. Odébb a Dr. S. Caşu jelzésű betonnal valamikor szépen foglalt kitűnő forrás bő vize tör elő. (...) Teraszforrások törnek még elő a Monostori-gát mellett a Kis-Szamos II. számú teraszából. (...)
Az általam leírt meander-forrás után, a kis vízhozamú, nem állandó suvadás-források közt nagyobb jelentőségű nincs. Legfeljebb a Szelicsére vezető út elején, a házcsoportnál levő foglalt (Bercsényi-kútnak nevezett) forrás említhető meg, melynek közelében – a házcsoport végén – a volt természetjáró menedékház építésénél római település emlékei kerültek elő.
Sósforrások. A Szamosfalvi sósfürdő forrásaira vonatkozólag – melyek irodalma a leggazdagabb – megemlítem, hogy azok vizét már az 1800-as évek közepén fürdésre használták. Szádeczky Gyula 15, Szabó Árpád és Boda Gábor 26 forrást írt ott le. A Dezmér határában levő csonthegyi sósforrások ma teljesen elhanyagoltan állnak. Ezek közelében a római korban is volt település, mint a János-kút s a bácsi-toroki Angyal-kút mellett.
A Kolozsvár környéki források hőmérséklete általában 10-12C°. Leghidegebbnek a Gorbó-völgy fejénél levő volt EKE-forrás vizét találtam 9C°-kal. (...)
A többi forrásoknak a természetjárók, kisebb települések vízellátása, állatok itatása szempontjából van jelentősége. A típusos rétegforrások, a karsztjelenséggel kapcsolódó források, a teraszforrások, meanderforrások tudományos szempontból érdemelnek figyelmet.