A Vlegyászáról Czárán Gyula idézete jut eszünkbe: „Nem is gondolná az ember, hogy a Vigyázó ellapított sima, zöldellő lejtőiből néhol merészebb sziklacsoportok is bukkannak elő, hogy megszakítsák a nagy terjedelmű gyepes hegyoldalak egyhangúságát. Ilyen az a Sphynx is, azon ösvény mellett, melyen a Fazset pásztortelepről a főcsúcson jutni fel.”
Június 17-én szép, tiszta idő volt. Elég ritkán történik meg itt fent a hegyekben, hogy felhők nélküli, tiszta kék égbolt legyen. Túravezetőnk Feischmidt János volt, 44-en vettünk részt ezen a kiránduláson. Kocsikkal közelítettük meg a hegységet a Rékás (Răcad) völgye felől, megnéztük a völgyben a szép vízesést. Majdnem 1000 méter tengerszint feletti magasságtól gyalog vágtunk neki a meredek kaptatónak, az 1430 m-en levő menedékházig, ahol a Havasrogoz (Rogojel) felől érkező másik EKE-csoporttal is találkoztunk. A menedékháznál a társaság három csoportra oszlott. Egy kisebb csoport Nagy Lajos vezetésével a Vlegyásza csúcsára indult, onnan ereszkedtek le a Fehér-kövekhez, ez a hosszabb és nehezebb út, egy másik csoport Fazakas Ferivel más úton, a Vlegyásza oldalában, kisebb szintkülönbséggel jutott el a Fehér-kövekhez. Végül azok, akik úgy döntöttek, hogy a menedékház körül maradnak gombászni, engedtek a szép idő csábításának és elindultak ők is.
Délutánra felhők gyülekeztek, de eső nem lett. 18 óra után indultunk hazafelé, útközben még megáltunk Székelyjón, amelynek határában két vándortábort is szervezett már a kolozsvári EKE, majd indultunk hazafelé Kolozsvárra.
Ez alkalommal sem találtuk meg azt a titokzatos sziklát, a vlegyászai Szfinxszet, amit Czárán Gyula látott több mint 100 évvel ezelőtt… Talán egyszer majd megtaláljuk.
Pál Gyöngyi
