CÍMLAP
A 2023-as esztendő a vége felé közeledik, az időjárás az évszakhoz képest még elég enyhe, volt egy kis hószállingózás egyik nap, de havat csak a Kisbánya üdülőtelepen láttunk, a Buszkáton, november végén, akkor is keményen dolgoztak a hóágyúk, hogy a közeledő hosszú hétvégére használható legyen a sípálya. Az igazi tél viszont még várat magára.
PÁL GYÖNGYI
December első szombatján, 3-án, a Dumbrava-gerincen kirándultunk. Az idő inkább őszies volt, a lehullott, elszáradt levelek zöreje kísért végig utunkon, ez egy kellemes, zenei aláfestése volt a túrának, azt jelezte, jó az idő, szárazak az ösvények, nem kell esőben, sárban csúszkáljunk. Először a Cérna-forrás tisztását kerestük fel, onnan a Papok rétje felé mentünk tovább, a pár éve felújított, piros háromszög jelzésen jutottunk a Brüll-kilátóhoz. A Brüll-kilátó elnevezését az EKE egykori alelnökéről, Brüll Emánuel (1884–1951) nyelvészről kapta, aki a Református Kollégium irodalom tanára volt. Szabó T. Attila így írt róla: „Akik ismerték Brüll Emánuelt, tudják, hogy szenvedélyesen szerette a természetet. Nemcsak a tanítási szünnapokon, sokszor hétköznap is kiment a természetbe. Tudatosan vallotta, környezetében élőszóval és ezen túl a toll meggyőző erejével is hirdette, hogy az embernek nem szabad kiszakadnia a természetből, a szellemi munkásnak meg éppen szüksége van a szabályos időközökben, ütemesen megismétlődő kikapcsolódásra mind a testi, mind pedig a szellemi rugalmasság megőrzése érdekében.” Ez a hely a kolozsvári EKE-tagok egyik kedvenc kirándulóhelye volt és az is maradt. Valamikor barátságosabb kép fogadta az erre járó kirándulókat asztallal és padokkal, most már nyomuk sincs, sőt a jelzőtábla is eltűnt, amely a kilátó tisztásán állt. A körülötte levő erdőből is sok fát kivágtak. De most is szép a kilátás a Gorbó völgyére, a Gorbó-gerincre és a Havasbükkére, balra, a gerincet borító erdőn túl, a Kis-Magura hegyes csúcsa köszönt ránk. Bámultuk az előttünk elterülő jól ismert, kedvelt tájat, majd visszafordultunk a Slamovics-ház tisztása felé, ahol fedett pihenőhely található, ott ebédszünetet tartottunk. A piros háromszög jelzésen folytattuk utunkat, míg elértük a Bivalyos-rét felől érkező kék kereszt jelzést, ezt követtük a tábláig, amely az István-forrás felé mutatta az irányt. Ezen a szakaszon nincs turistajelzés, de az ösvény jól követhető. Útközben kereszteztük a piros kereszt jelzést, amely az Árpád-csúcsról ereszkedik le a szelicsei útra, keresztezi azt, és a Dumbrava-gerinc oldalát borító erdőben kacskaringózik lefelé, míg eléri a Papok rétjéről érkező piros háromszög jelzést, amely beereszkedik a Szent János kúthoz. Nem követtük a piros keresztet, hanem tovább haladtunk a jelzetlen ösvényen az István-forrás irányába. Az erdőnek ezen a részén tucatnyi kivágott fa hevert a földön, szép, vastagtörzsű fákat vágtak ki, kár értük. Elértük a forrást, ahol a Plecska-patak hídját elmosta valamikor a megduzzadt patak vize (két patak folyik itt össze, a mederben elég sok gömb alakú homokkő látható), átmentünk a köveken egyensúlyozva és a Szent János kút völgyében haladó aszfaltozott út szélén haladtunk lefelé, majd letértünk jobbra a Rejtett-forrás tisztására. Onnan a Diós-nyereg felé vettük az irányt és a Monostor negyedben fejeztük be túránkat. A hétvégi szabadnapok és enyhe idő sok embert csalogatott ki otthonából a természetbe, több volt a kiránduló, mint más napokon, hiszen a hőmérséklet ezekben a napokban elérte a 10 és 14 fokot, nem havazott és eső sem esett, kicsit borús, de kellemes kiránduló időben volt részünk.
December a téli ünnepek és a hagyományos túrák hónapja is. A néphagyomány szerint december 5-én éjjel, illetve december 6-án hajnalban a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékokat hoz nekik. Ez a népszokás, az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás, körülbelül egy évszázadra tekint vissza. A Mikulás egy olyan lény, illetve népi mesealak elnevezése, aki december 6-án, Szent Miklós napján megajándékozza a gyermekeket. De miért ne ajándékozza meg a természetjáró EKE-seket is? Már hosszú évek óta szerepel a túraprogramunkban december elején a Mikulás-túra. Az idén december 6-án tartottuk Mikukás-túránkat, a szervező Szabó János, a szerda délelőtti túrák túravezetője volt. A túra hagyománya szerint minden résztvevő kis csomaggal érkezett, amelyeket a piros sapkás EKE-Mikulás és segédei összegyűjtöttek, és a csomagokat a résztvevők között kisorsolták, így mindenkinek jutott egy Mikulás-csomag. A kirándulással egybekötött rendezvény vidám hangulatban zajlott és mindenki jól érezte magát.
December 9-én, szombaton került sor egy másik hagyomános téli túrára, a Szilágyi András szervezte borforraló túrára, amely már több mint 20 éves hagyománnyal büszkélkedhet. A túra a Törökvágás tetejéről indul, a falumúzeumtól, a Hója-erdőn keresztül a Bácsi-torok egyik tisztásáig. Akiknek hosszú ez a gyaloglás, azok a 31-es autóbusszal utazhatnak Kisbácsig, onnan rövidebb úton érhetik el a borforralás tisztását. Mindenki hozhat egy kis üveg bort, fűszereket és cukrot a forralt borhoz, szalonnát, kolbászt sütögetéshez. A tisztáson 30-an gyűltünk össze nagyjából 11 óra felé, többnyire az idősebb korosztályból. Eszünkbe jutnak ilyenkor a régi emlékek, régi túratársak, valamikor sokkal többen gyűltünk össze ezen a tisztáson a karácsonyi ünnepek előtt. De az idő eltelt, elrepültek az évek, van, aki már nem jöhet egészségi problémák miatt, sokan már nincsenek közöttünk a régiek közül. A szervező, Szilágyi András, megrakta a tüzet az előre összegyűjtött száraz ágakból, a parázson sült a szalonna, majd felkerült az üst is a borral. Az idő borús volt, de szerencsére eső nem esett. Kellemesen telt a nap, ünnepek előtti hangulatban, beszélgetéssel és énekléssel. Az órák hamar teltek és a decemberi napok rövidek, így hamarosan indultunk hazafelé. Akik a hosszabb utat választották, azok a Hója gerinc felé indultak, mások az autóbusz kisbácsi megállójába igyekeztek.
