A Bácsi-toroktól Szucságig

A Bácsi-torok Kolozsvártól nem messze lévő egyik kedvelt kirándulóhelyünk. Városunktól nyugat-északnyugati irányban található Kisbács község mellett, a Hosszú-patak völgyében. A Széchenyi térről induló 31-es busszal vagy az M31-es metropolitán autóbusszal közelíthető meg. Május 25-én a Bácsi-torokba kirándultunk, talán ilyenkor a legszebb a természet, amikor minden színes, üdezöld, még nem perzselte le a nyár melege.

PÁL GYÖNGYI

A Bácsi-torok érdekességei közé tartozik, hogy a mészkőrétegben kagylók, csigák, tengerisünök, teknősmaradványok találhatók, a mészkövek tetején pedig kőlencsék (Nummulites fabiani) figyelhetők meg. A mészkövet itt már a római korban is kitermelték, később az itteni mészkövekből épültek fel Kolozsvár várfalai, kapui, bástyái, templomai. Egy másik érdekessége ennek a résznek a kerek tisztás, amelyhez paranormális jelenségekről és repülő csészealjakról szóló történetek fűződnek, még a BBC figyelmét is felhívva magukra. Sokat jártuk ezt az erdőt, de nem tűnt különösebbnek, mint a városunk körüli többi erdő – talán mert igen sokat járjuk? Sokszor gombásztunk az erdőben és a réteken (galambgombát, hiribet, csiperkét, szegfűgombát, őzlábgombát találva), gyűjtögettünk mentalevelet, csipkebogyót, galagonyát. Bejártuk a környéket a Törökvágástól a Csiga-dombig, vagy akár a Bátori-hegyig, a Bácsi-toroktól a Hója-gerincig. Ezen a kiránduláson Tóth Annamária túratársunk javaslatára elhatároztuk, hogy elmegyünk Szucságig. Onnan az M32-es autóbuszjárattal lehet visszajutni Kolozsvárra. Ez a távolság, ahogy számoltuk, 10-12 km gyalog.
A Bácsi-torok felé indultunk a megszokott úton. Átkeltünk a Nádas-patakon és a vasúton, mivel az út egy részét 2018-ban leaszfaltozták és felújították, feltértünk jobbra az egykori kőbányák alatti ösvényre, ott a fák lombjai alatt haladtunk a kis tóig, onnan tovább a szucsági legelő felé mentünk. Az erdő szélét elérve, a hármas elágazásnál a középsőn átvágtunk a legelőn, a magasfeszültséget vezető oszlopok alá értünk. Tovább a Muzsda-erdő fái közt nyugat irányba haladtunk, az erdő széléről már beláttunk a Nádas völgyébe, Szucságnak viszont csak a felső része látszott, a falu többi részét takarták a dombok. Szép füves legelőn vezetett az ösvény, sok virágba borult vadrózsabokrot (hecserlit) láttunk ezen a részen. Felettünk a gerincen a Csiga-domb (617 m) magaslott, ahonnan szép a kilátás a Kis-Szamos völgyére, de most nem ez volt az úti célunk. Egy darabig még tartottuk az irányt nyugat felé, délnyugatra felettünk a Bagolysűrű nevű kiserdő, és a Kismartonos nevű domb látszott. Nemsokára a szekérút hirtelen északnak fordult és ereszkedni kezdett lefelé a völgybe. A Nádas-patak egyik jobb oldali mellékvölgyében fekszik Szucság. A falut körülvevő dombvidék legmagasabb pontja a 653 méter magas Bátori-hegy, legalacsonyabb a Nádas-part, amely 375 méteren terül el.
Szucság Kalotaszeg kapujaként is ismert erdélyi falu, Kalotaszeg Nádasmente kistájához sorolják, bár kultúrájában eltér a vidék falvaitól, és sem a helyiek, sem a szomszédos falvak lakói szerint nem tartozik Kalotaszeghez. Eredetileg a Nádas jobb oldalán alakult ki a település, csak később húzódott be a dombok védelmébe.
Szucság első temploma valószínűleg a tatárjárást követően épült, hiszen 1332-ben már plébániatemploma volt. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a templom boltozata beomlott, a 18. század első felében sürgős javításra szorult. Fileki Sándor birtokos anyagi támogatásával hozták helyre a romos templomot. Abból az időből, 1742-ből származnak a nyugati karzat kazettái, amelyeket Umling Lőrinc festett. A templom orgonáját 1843-ban Konnert Márton kolozsvári mester készítette. Tornyának építését 1800-ban fejezték be. Két harang volt benne, a nagyobb 1783-ban készült, azt a világháború idején elkobozták, a kisebbet pedig 1716-ban öntötték. Napjainkban is megtekinthető a dombtetőn álló templom, amelynek süvege barokk stílusban épült, míg kapuja az Árpád-korból származik. 
Szántóföldje rossz minőségű, ennek ellenére az 1970-es években módos falunak számított. A két világháború között jelentős volt a tejgazdálkodás, lakói a kolozsvári piacra gyümölcsöt, szilvapálinkát és szilvalekvárt hordtak, sokan pedig lóval és tehénnel kereskedtek. Az 1960-as és 70-es években kolozsvári gyárakba és építkezésekre ingáztak.
A falu határában egy kis halastó található, innen már a házak között haladtunk tovább. Sok időnk nem maradt, mert el kellett érnünk a 15.45 órakor érkező autóbuszt, amely Kolozsvárra megy, a következő csak este 20 órakor lett volna. Még szívesen nézelődtünk volna a faluban, de rövid volt az időnk, csak egy üdítőre futotta. Az autóbusz Kisbácson haladt keresztül, fél órán belül elértünk Kolozsvárra. Kellemes, szép nyári idő volt, de amikor buszra ültünk, hirtelen elindult egy rövid nyári zápor, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is állt amire hazaértünk. Szép kirándulás volt, érdemes lenne még megismételni.