CÍMLAP
A kolozsvári Bükk-erdő és a Feleki-gerinc, a Hója- és a Bácsi-erdő, a Szelicse és Szászfenes közötti erdővel borított dombok számunkra valahogy megunhatatlanok, szívesen töltjük itt szabadidőnk egy részét kint a természetben, a tiszta levegőn, a csendben, távol a nagyváros forgalmától, fárasztó, zajos utcáitól. Minden alkalommal felfedezünk valami újat, szépet. Szeretünk ezekre a helyekre visszajárni. Szerencsések vagyunk, hogy városunkat erdők veszik körül, amiket könnyen meg tudunk közelíteni, ahova eljöhetünk kikapcsolódni, felfrissülni. Látogassuk meg legalább minden évszakban, hiszen más-más képet fogunk látni, mások a színek, a virágok, vagy épp zöldül a táj, a fák, a növényzet, vagy éppen színesednek az őszi levelek, nyáron a hűvös, árnyékos utakra vágyunk, vagy a források hűs vizére, télen a fehér hó csikorog a talpunk alatt, szépek a fehérbe öltözött fák.
PÁL GYÖNGYI
Ezen a nyáron a meleg napok jóval meghaladták a sokévi átlagot, a július nagyon meleg volt, az augusztusi hőmérséklet is meghaladja nappal a 30 fokot, az éjszakák melegek, még az időnként lezúduló nyári záporok sem enyhítik a forróságot. Sokan kihasználják ezt az időszakot, hogy szabadságukat olyan helyeken töltsék, ahol elviselhetőbb a meleg. A nagy meleg nemigen csábít a gyalogtúrákra, hegymászásra. De sokan vettek részt a szatmári EKE által szervezett vándortáborban Aknasugatagon, ahol színes programkínálatból választhattak. Voltak, akik ebben a meleg nyárban, az Istenszéke 1381 méter magas csúcsára is felkapaszkodtak, amely a Kelemen-havasok délnyugati részén található, de volt autóbuszos fürdőtúra is Algyógyra. Akik nem hagyták el a várost, azoknak a kolozsvári Bükk-erdő árnyas útjaira szerveztünk gyalogos sétákat. Kellemes a nyári melegben az erdő árnyékos lombjai alatt kirándulni. Két túrát is terveztünk erre az időszakra úgy, hogy az útvonal nagy részét erdőben járjuk végig, érintve kedvelt kiránduló helyeinket.
Július 28-án a Bükki teleptől indultunk a már megszokott M16-os járattal, tovább a Sáros-bükkön keresztül a Mikesi házak mellett levő Adrenalin Park felé vettük az irányt. A park nyáron nyitva van, így körbenézhettünk és elfogyaszthattunk egy kávét is. Sokat nem időztünk, indultunk, hogy bejárhassuk a tervezett utat. Az előző nap esett, és reméltük, hogy a meleg előcsalogatja a gombákat. Az esőt a kiszáradt föld hamar beszívta, kevés volt ennyi csapadék a nagy meleg és szárazság után. Árnyékos úton haladtunk a rádiós ház felé, onnan tovább a gerincúton az Árpád-csúcs irányába, míg elértük a kék sávval jelzett turistautat, amely a Majláth-kúthoz visz. Szép ez az út, a legrégebbi jelzett turistaút a Bükkben, több mint 100 éves, szép sudár, egyenes szárú fák, igazi, szép erdő. Mivel északos az oldal és nedvesebb, még gombát is találtunk: galambgombát és keserűt. Elértük a Majláth-kutat, mindig jó hideg a vize és bő a forrás vízhozama.
Ebédszünetet tartottunk és megbeszéltük a hazamenetelt, egy rövidebb és egy hosszabb változatot. Akik a rövidebb megoldást választják, a fehér békával jelzett tanösvényen lemennek a Sunny Hill szállóig, a szelicsei útra, a távolság a Majláth-kúttól körülbelül 1 km, onnan a 46L autóbusz órarend szerint közlekedik és a Hajnal negyeden keresztül lemegy a városba. Akik a hosszabb utat választják, tovább mennek a Sáros-bükk felé, majd a Páter úton és a Dióson keresztül leereszkednek a Monostor lakónegyedbe, ez még 6 km gyaloglást jelent. Kétfelé vált a csoport, mindenki ment az általa választott úton. Akkor még nem látszott, hogy változik az idő, így a Páter úton alaposan eláztatott egy kiadós nyári zápor, amely kisebb jégesővel is társult.
Augusztus 10-én szintén az M16-os autóbusszal indultunk a Bükki telep, onnan a Sáros-bükk, és az Árpád-csúcs felé, de a túra útvonala más volt, mint az előző. Amióta nem jártunk a csúcson, egy új táblát állítottak Vf. Peana felirattal, a régi kitört tábla helyett. A csúcson régen kilátótorony állt, az EKE állította 1905-ben, ez sajnos az első világháborúban tönkrement. Később épült a katonai célokat szolgáló, messziről látható faépítmény, ami az 1980-as évekre elkorhadt. A következő években padot és asztalt készítettek a kirándulók a fák lombjai alatt. A területet Csürülye falu (magánterület) állattenyésztőknek adta bérbe, akkor drótkerítéssel körbekerítették, juhokat tartottak, a kutyák többször is a kirándulókra támadtak. Az utóbbi időben a terület elhagyottan, üresen állt, de a kerítés maradt, benőtte a bozót és a gaz, amely eltakarja a kilátást. A sűrű bokrok közt átvágtunk a déli oldalon levő legelő felé, hogy láthassunk valamit a tájból dél és délnyugat irányba. A távolban, a látóhatár szélén – mivel szép, tiszta idő volt – kiemelkedett a Székelykő tömbje, tőle balra a Tordai-hasadék, jobbra pedig az Aranyos völgyét szegélyező gerincek zárták be a látóhatárt. Nyugat felé a Gyalui-havasok látszottak. Az alattunk levő völgyben több kisebb erecskéből jön létre a Mikes-patak, amely a Mikesi-tóba folyik, a tavat tápláló patakok egyike. A felette levő gerincen halad az aszfaltozott út, amely a szelicsei útról ágazik le és egy szerpentinen levezet a Mikesi-tóhoz. Miután megcsodáltuk a tájat, északnak fordultunk, és a kék kereszttel jelzett ösvényen ereszkedtünk le a Bivalyos rétre. A réten levő tóban évekkel ezelőtt még bivalyok fürdőztek, innen ered a hely elnevezése.
A rét szélén, a kivágott rönkökön, árnyékos, kényelmes ebédlőhelyet találtunk, de hazáig még hosszú út várt ránk. A Dumbrava-gerincen, a kék kereszt jelzés tovább folytatódik és csatlakozik hozzá a piros háromszög is, amely adott pillanatban letér balra a Slamovics-ház tisztása felé. Rövid pihenő után tovább indultunk egy másik kedvelt, régi emlékeket felidéző tisztásra, a Brüll-kilátóra, ahonnan szép kilátás nyílik a Gorbó-patak völgyére és szemben velünk a Gorbó-gerincre. Ezek után még egy kedvelt hely maradt hátra, amit nem lehetett kihagyni, a Cérna-forrás tisztása. Ennél a forrásnál, bármilyen vékonyan csordogált is a vize, mindig fel tudtuk frissíteni a maradék ivóvizünket. Most is szükség lett volna rá a hosszú és meleg nap után, de a forrás cserbenhagyott, mert vize alig csepegett a hosszan tartó meleg és szárazság miatt. Alig tudtunk fogni fél pohár vizet.