Ki ne járt volna a Fellegvár oldalán (régebbi nevén a Kőmálon) kiépített sétányokon? Hiszen egyedülálló kilátást nyújt városunkra. Bizonyára észrevették annak felső részében a mesterséges kőfallal megerősített homokkő-sziklákat. Bizonnyal észlelték, hogy a kikövezett út helyenként megroggyant, a beton megrepedt. Felfigyelhettek arra is, hogy szabályos hálóban, kút-szerű mélyedések fölé betongyűrűk vannak kirakva.
Gondolom, kevesen tudják, hogy ezeknek mind földtani okai vannak. Ezért hívom ez alkalommal olvasóimat egy geológiai szemléletű sétára az amúgy mindnyájunk által jól ismert domboldalra.
Ha előbbi sétánk alkalmával késő-eocénkori kövületek után bóklásztunk a Plecska-völgyben, most fiatalabb, oligocén-kori képződményeket látogatunk meg.
A Fellegvár oldalának
üledéksora és
a csuszamlások
Emlékeztetem az olvasóimat a korábban tisztázott formáció fogalmára (lásd lapunk április 30-i számának 9. oldalán), hiszen ennek értésére a továbbiakban is szükség lesz.
Ahogy lentről felfelé haladunk a domboldalon, három formáció rétegei mellett haladunk el. Ezek a Mojgrádi Tarkaagyag Formáció, a Danki Formáció és a Fellegvári Homokkő Formáció. Mindhárom oligocén-kori. Az első kettőt itt nem találjuk feltárva most, de ezek a Törökvágás oldalában jól megfigyelhetők, ezért sétálunk majd oda is el. Itt azonban nem tekinthetünk el jelenlétüktől, hiszen ezek a meghatározói az itt oly gyakori lejtőmozgásoknak, földcsuszamlásoknak.
Amint a Törökvágásnál majd meggyőződhetünk arról, az első két említett formáció döntően agyagrétegekből áll. Ezek az agyagrétegek sok kellemetlenség, sőt veszély forrását képezik, hiszen a Kis-Szamos által korábban alámosva, itt meredek oldalt képeznek, ami fokozza a csuszamlás-veszélyességüket.
Mi okozza a csuszamlás-veszélyességét az agyagos rétegeknek? Az agyagásványok olyan szilikátok, melyeknek rendkívüli tulajdonságuk, hogy szerkezetükbe szinte hihetetlenül sok vizet tudnak beépíteni. Egyik csoportjuk, a bentonit-félék, akár saját tömegük ötszörösének megfelelő mennyiségű, úgynevezett kristályvizet. Emellett lemezes kristályaik – mert ez az anyag is kristályos ám (!) – olyan aprók, hogy csak elektronmikroszkóppal, több ezerszeres nagyításban láthatók. Így, ezek közé a kristályok közzé kapillárisan is rengeteg víz elfér még. Ez a víz csúszóssá teszi az érintkező kristálylemezkéket. Ezért van az, hogy amikor az agyagok szárazok, sokszor kőkeménynek tűnnek, ha meg a víz átitatja őket, csúszóssá, vagy akár folyásossá válhatnak. Erre az tesz még egy lapáttal, hogy az így átitatott agyagréteg elzárja a víz további útját. Tehát, ha egy agyagréteg fölött porózusos homokréteg található, amelyen a víz viszonylag könnyen keresztülhatol, az agyagréteget átitatva, fölötte fölös mennyiségben felhalmozódva, csúszópályát képes kialakítani. Egy ilyen csúszópályán, a fölé tornyosuló kőzettömeg súlyától is hajtva indulhat meg egy domboldal tömege. A csúszás haladhat felszínközelben igen lassú ütemben – ezt nevezzük talajkúszásnak –, de meglódulhat mélyebben és hirtelen is – ez a földcsuszamlás. Márpedig a Mojgrádi és Danki Formációban az agyagrétegeket homokrétegek is váltják.
A talajkúszást tanúsítják a megdőlt oszlopok, kerítések, lépcsők, de a görbén nőtt fák is, mivel azok életükben folyamatosan kiigazítják tartásukat egyenesre, így csak a törzsük alsó részének görbülete tanúsítja, hogy a talaj lassan ferdíti őket.
Bizony, az utolsó évek tanúsága szerint is, a Kőmál oldalában nem ritkák a nagyobb méretű földcsuszamlások. De ezek nem újkeletűek. Régóta ismert, s a geológusok által már több mint 100 éve tanulmányozott jelenség ez itt. Szádeczky-Kardoss Gyula, a kolozsvári egyetem egykori professzora 1918-ban írt Pusztító kőomlás a kolozsvári Fellegváron címen egy olyan esetről, amelyben a földcsuszamlás a felette lévő homokkő-rétegeket is magával sodorva, nemcsak jelentős anyagi kárt okozott, de emberéletet is követelt. A jövőben akár gyakrabban is számolhatunk ilyennel, mivel van egy súlyosbító jelenség. Ennek magyarázatához egy, az olvasó által biztosan megtapasztalt jelenségre hívom fel a figyelmet. De ha nem tapasztalta volna, könnyen ellenőrizheti egyszerű kísérlettel. Vízben jól megáztatott agyagrögöt – melyről a vizet letöltöttük – egy edényben rázogatunk, szétomlik, és cseppfolyósan fog viselkedni. A nedves agyagok tehát, belső kohéziójukat rázásra, mozgatásra elvesztik. Ezt a tudományban tixotrópiának nevezik. Bizony, az átázott talajban, agyagrétegekben tixotrópiát válthat ki egy földrengés, de a megnövekedett járműforgalom is!
Nyilván az ember ismeretei és felelőssége tudatában, anyagi forrásai függvényében tenni próbál a természet kihívásaival szemben. Erről tanúskodnak azok a bizonyos betongyűrűs gödrök, amelyek azt a célt szolgálják, hogy az agyagrétegek feletti vizet megcsapolják, és a szabadba elpárologtatják, csökkentve azok víztartalmát, ezzel együtt a csuszamlásveszélyt is.
No de nemcsak csuszamlás-veszélyességükről híresek ezek a rétegek. A Danki Formáció, mely egy szárazföldi, mégpedig mocsári üledéksor, nevezetes kövületeket őrzött meg számunkra. Azokban az időkben, amikor a területrendezéssel ez a formáció még nem volt elfedve itt, a jó szemű kutatók teknősbékák, madarak, emlősök és növények maradványait tárták fel. Tulogdy János olyan kihalt madár csontjait lelte meg, amelyet a világon innen írtak le először. Ez a tudományban a Ralicrex kolozsvarensis nevet viselő haris-féle. De a kecskeköröm-féle kagylók (Congeria sp.) egyik legkorábbi erdélyi lelőhelye is ez.
A Fellegvári Homokkő Formáció kövült élővilága, rejtélyes ásvány
Fennebb haladva a sétányon elérünk oda, ahol mesterséges kőfallal támasztották alá a Fellegvári Homokkő Formáció vastagpados rétegeit. Ez az említett formáció típusfeltárása, vagyis az a hely, ahol az ehhez hasonló kifejlődésű és időben nagyjából azonos korú rétegek számára egy szélesebb régióban összehasonlítási alapul szolgáló feltárást tartanak számon a geológusok. Az itteni homokkőrétegekben olykor töméntelen mennyiségben halmozódtak fel a Cirena nemzetségbe tartozó kagylófélék héjai. Sima kagylók, amelyek tömeges jelenléte arról árulkodik, hogy nem egy kiegyensúlyozott, normális sótartalmú tengeri környezet üledékeivel állunk szemben, inkább egy partközeli, elegyvizes környezet egykori jelenléte valószínűsíthető, amely átvette a Danki Formáció mocsári környezetének a helyét. Kevés faj volt képes ehhez a környezethez alkalmazkodni (az említetteken kívül néhány apró csigaféleség is), de azok verseny- vagy ellenfelek hiányában nagyon jól érezhették magukat, s fölöttébb elszaporodtak.
Külön érdekessége ezeknek a kagylóknak, hogy néha – csak nagyítóval észrevehető – galenit-kristályok is előfordulnak bennük. A galenit fémes fényű, szürke ólomszulfid. Kémiai képlete: PbS. Volt kutató, aki rögtön vulkáni (hidrotermás) hatásra gondolt, ám mások egyszerűbb biológiai–geokémiai folyamatokkal sikeresen megmagyarázták ennek a legtöbb esetben tényleg magmás eredetű forróoldatokhoz kötődő ásványnak itteni jelenlétét. A történés egyszerű. A kagylóvázak a kalcium-karbonát (CaCO3) egyik módosulatából, aragonitból állnak. Az aragonit szennyezőanyagként akár 4%-ot meghaladó ólomkarbonátot is tartalmazhat. A kagylóállatok szerves anyagának lebomlása (oxidációja) révén oxigénhiányos, azaz redukciós környezet teremtődik, melyben az ólom-karbonátból és a tengeri környezetből lerakódott rendszerben szintén előforduló gipszből (CaSO4) alakult ki a galenit.
A Törökvágás és
környékének feltárásai
Amit ma nem láthatunk a Fellegvár oldalában, azt elénk tárják a Törökvágás mesterséges feltárásai.
A Törökvágás oldalában korábban is volt egy hatalmas feltárás, ahol a Mojgrádi Tarkaagyag Formáció üledékei látványosan kibuktak a felszínre, felületüket az eső mosása alakította. A mély, közlekedési átjáróként szolgáló nyereg valószínűleg emberi kéz munkája révén alakult ismert formájúvá. Újabban építő szándékú, de felelőtlen kezek tovább alakították, ám árván hagyva, a felszíni erózió minden formájának szabad teret nyitottak. Ha a kelet felé kimagasló kúpot megkerüljük, egy másik felelőtlenül felhagyott mesterséges feltárás mellé jutunk, ahol már a Mojgrádi Formáció fölé települő Danki Formáció rétegei is láthatók. Korábban mindkettőt egy névvel illették: Forgácskúti-rétegek. Mivel kicsit elütő, sőt (igaz, itt nem) a legtöbb helyen egymásra üledékhézaggal települő a két sorozat, a litosztratigráfia elfogadott elvei szerint két külön formációba kellett sorolni.
A Mojgrádi Tarkaagyag formáció kövületmentes, szárazföldi üledéksorból áll. Csak nagyon ritkán (például éppen itt) kerültek elő ebből meghatározhatatlan, szárazföldi emlősállatok csontmaradványai. Ezzel szemben a nedvesebb, azaz mocsári környezetben lerakódott Danki Formáció – bár nem ontja magából úgy a kövületeket, mint a Kolozsvári Mészkő Formáció vagy a Fellegvári Homokkő Formáció – csak tartalmaz kormeghatározásra is alkalmas kövületeket, amint arról beszámoltunk a Kőmál rétegeinek leírásakor. A két formáció közötti váltást jól jelzi a sötétebb rétegek hirtelen megjelenése, amit egyrészt a megnövekedett szervesanyag-tartalom, másrészt a mocsári környezet redukciós feltételrendszere okoz.
Wanek Ferenc
