Bizony Sándor a társaival még csak tarisznyában sem hoztak meleget. Zimankós időben indult hát neki a válogatott társaság Ördögkút patakjának és főleg romantikus mellékágainak, vízeséseinek turisztikai szempontból való felfedezésére. Itthon már esőben ültünk autóba, a Meszesen pedig hó fogadott. Ördögkúton (Treznea) hideg, esős időben öltöztünk, vettük magunkra a gumicsizmát meg az esőkabátot. Vlád Pali vezetésével, és a helybéliek csodálkozása közepette indultunk meg túrabotjainkkal az úttalan-utak vizes túrájára. Sárban, vízben, latyakban, csúszós talajon fel a hegyre, le a völgybe vízeséseket keresve, mintegy 500 m tengerszint fölötti magasságban, az időjárással mit sem törődve. Ez alkalommal mintegy 15-18 kilométer volt bejárva, és öt vízesést tártunk fel. A fotózással egy kis probléma volt, mert az esős idő ezt eléggé megnehezítette. A hideg sem kímélt, többször is szükséges volt, hogy kézmelegítés végett a zsebünket is igénybe vegyük. A térképfelelős Mezei Elemér volt igazi hangulatember, a legvirgoncabb és az eszmei lelkesítő.
Ördögkúton járva nem kerülte el figyelmünket a XIX. században neoromantikus stílusban épült Bay-kastély sem. Külön érdekessége, hogy a két különálló épületrészt a velencei Sóhajok hídjának mintájára készített átkelő köti össze. A kastélyt a grófi család 1944 ig birtokolta.
Dolgaink végeztével megfázva, átázva, de vidáman ültünk be a meleg autókba, és kellemes társalgás közepette értünk, ugyancsak a mellettünk hűségesen kitartó esős időt felváltó melegecske otthonunkba.
Vas Géza
