„Szépségedből örök lázban / ezer szemmel lakomáztam”
Áprily Lajos, (Természet)
A táborból autóbusszal indulunk délnek. Néhány kilométer után kiérkezünk az Aranyos völgyébe, ott keletnek vesszük az irányt, gyönyörködhetünk a táj szépségeiben. Amikor Orbán Balázs a XIX. században erre járt, ez az út nem létezett. Ösvényeken haladva járta be a vidéket. Az Aranyos völgye 170 km hosszú. Jobbról-balról vadregényes völgyekből, szorosokból alázúduló patakok csatlakoznak a folyóhoz. Részletes leírást olvashatunk Lukács József: Aranyos-völgyi kalauz című kiadványában, amely 2006-ban, az Erdélyi Kárpát-Egyesület XV. Országos Vándortábora alkalmából jelent meg. Érintjük Borrév (Buru) községet, majd 3,5 km után elérkezünk a Borrévi Menedékházhoz (Cabana Buru). Innen kezdődik a gyalogos kaland.
Pap (Gyallai) Domokos: Torda és környéke címmel 1913-ban, Tordán kiadott turistakalauzában így ír: „A tájszépségek a várfalvi állomáson felül az Aranyos szorosában kezdődnek. Erdő borította hegyekből hatalmas, magános szirtek emelkednek ki, vad vízmosások tagolják a tájékot. A sötét trachit, kékes porfír, zöldes diorit, fehér és vörös mészkő, barna vasérc csodás változatosságban tarkállanak a sziklák oldalán. A keskeny vágányú vaspálya merész kanyarodások után a Berkes-patak hídján halad át. A sötét, mély völgyben több vízesést alkot a kis hegyi patak, amelyet alkalomadtán érdemes megtekinteni.”
Gyallai Pap Domokos tanácsát megfogadva elindulunk a Berkesi-szorosba. Már az út elején csodás látványban van részünk: hatalmas sziklatömbök, vízesések. Tekintetbe véve a völgyben való haladás nehézségeit, a szoros feletti úton haladunk tovább a Berkesi-gerincre, követve a piros háromszög útjelzést. Jobbra, alattunk néha kivillan a patak a sötét völgyből. A patak medre végig sziklás, vízesésekkel tarkított. Folyamatosan felfelé haladunk, kicsit fárasztó, de kárpótol bennünket a lombhullató erdő üdesége (Mészkői erdő). Úgy 1,5 óra elteltével bal oldalunkon kinyílik a táj. E kopár tisztáson a múlt évszázadban mészkőbánya működött. Rövidesen kiérünk a bányából kivezető útra, amely a Berkesi szoros felső vízeséseihez vezet. Itt kis pihenőt tartunk.
Hegyes szögben jobbra térünk. Mögöttünk marad a Berkes-patak. Felettünk tündököl a Berkesi-tető (650 m). Meredek emelkedő teszi próbára fizikai felkészültségünket. Az erdő lombjai kellemes árnyékkal fogadnak. Jobb oldalunkon újból elhagyott bánya nyomai, innen alabástromot termeltek ki. Rövidesen kiérünk a Papok-gerincére (Dealul Bisericii). Hol is vagyunk? Nyugatra, légvonalban 10 km-re a völgyben Jára, s a táborunk. Északnyugatra a második dombsor mögött Berkes falu. Északra pedig a három Peterd, s ezektől jobbra a Tordai-hasadék. Északkeletre a dombsor mögött ortodox kolostor – zarándokhely – található. Itt jegyezném meg, hogy a Tordai-hasadék Természetvédelmi Terület 1939–1948 között, és 1997-től újra. A Berkesi-szoros mészkőbe vájt szakasza, a Tordai-hasadék és Túri-hasadék része a Torockói-hegységnek, az Erdélyi Szigethegység délkeleti részében találhatók.
Miután kigyönyörködtük magunkat, újra erdőben folytatjuk utunkat. A növényzet változatos. Láttunk öreg lombhullató erdőt, nyírest, nemsokára fenyvesben haladunk. Aztán következik egy ligetes tölgyes, ahol a talaj köves. Még nem szóltam a csodás virágokról, melyek itt tavasztól őszig pompáznak. Bár az alattunk levő Aranyos szorosa is a Torockói-hegységhez tartozik, környékének növényzete mégis a Gyalui-havasokra jellemző. Érdemes olvasgatni Palczer János (igen tisztelt tag- és túratársunk) Gyalui-havasok című kalauzát, mely Növényvilág fejezetében leírja a tájegység növényritkaságait: a tűlevelű szegfű (Dianthus Spiculifolius) halvány rózsaszínben pompázó különlegességet, valamint egyikét a legszebb virágoknak az itt található növények közül, a kék virágú leánykökörcsint (Pulsatilla grandis).
Szép lassan felérkezünk a 700 m felett magasló Piculeţre, amely a Papok-gerincének része. Itt ebédszünetet tartunk. Ha tovább haladnánk a piros háromszög jelzésen, 3,5 km után eljutnánk a Tordai-hasadékhoz.
A pihenő után délkeletnek vesszük az irányt, követve a sárga kereszt útjelzést. Célunk a Csukás-tó. 4 km meredek útszakasz után érjük el a Hesdát-patak völgyét. Ezen a szakaszon az Éger-patak (Arinei) bal oldalán fékezzük fáradt lábikráinkat, s csodáljuk annak kőbe vájt árkát. Néhol fél méternél is keskenyebb mederbe zsugorodik. Elővigyázatosan lépkedünk. Egy kanyar után csodálatos látvány tárul elénk, megpillantjuk az 549 m magas Bábavárát, s az alatta már csendesen folydogáló Hesdát-patakot. Vetkőzni kell! Átkelve a patakon, a patak mentén felfelé sétálva 300 m után elérjük a Csukás-tót.
A Hesdát-patak a Tordai-hasadéktól 8 km-t tesz meg 65 m szintkülönbséggel. A patak medre vadregényes szorost képez. Itt olyan a terep, hogy csak a patak medrében lehet haladni. Az alázúduló víz a laza talajt kimosta és a 2,5 m magasból aláhulló víztömeg jókora tavat képez, ez a Csukás-tó. A víz nem hideg, hiszen az átmelegedett sziklák között folydogálva felmelegszik. Hétvégeken zsúfolásig megtelik a völgy fürdőzőkkel. A tordaiak „Kis Acapulco”-nak nevezik e helyet. Az 1960-as évekig pisztrángban igen gazdag volt a patak.
Miután jól kilubickoltuk magunkat, felkerekedünk, s elkísérjük a Hesdát-patakot a torkolatig. A patak Sínfalva (Corneşti) – Árpád-kori település – fölött ömlik az Aranyosba. Ezen a szakaszon már szelíden folydogál 2 km-n keresztül. Utunk során elhaladunk a Vízművek mellett. Itt csapolják meg a Hesdát-patakát, vizét tisztítás után nagy átmérőjű csövön továbbítják Tordára és környékére a szivattyútelep segítségével. A torkolat előtt átkelünk a Hesdát-patakon. 2,5 km-t az Aranyos mentén haladunk. Autóbuszra szállunk a várfalvi híd előtt, majd az Aranyos völgyén, s az abba beleömlő Jára mentén visszatérünk a táborba.
Szakács Éva
