Csucsa és környéke kevésbé ismert a természetjárók számára. A vidék nagyon szép, de jelzett túrautak nincsenek. A Sebes-Körös jobb oldalán a Meszes és a Réz-hegység, a másik oldalon a Vlegyásza előhegyei határolják. Az előbbiek nem haladják meg az 1000 m magasságot, a Poicu patak völgye választja el a két hegyvonulatot egymástól. A Sebes-Körös bal oldalán a Nagy-hegy (Dealul Mare) 1076 m. Erdőborította oldalak, füves legelők, mély patakvölgyek jellemzik ezt a vidéket.
Szeptember utolsó szombatján Csucsára vonatoztunk. Az EKE-programban meghirdetett Ady Endre emléktúrákon a következő útvonalakból lehetett választani: szombaton a Réz-hegységben egy 12 km-es túra Tatár Ferenccel, két hosszabb és nehezebb túra Kiss Jánossal, szombaton a Vigyázó-hegységben (25 km és 1000 m szintkülönbség), vasárnap a Réz-hegységben, a Fekete Ponor-tető három vízkeletéhez (25 km, 900 m szintkülönbség). Az emléktúra és a jövőben egy lehetséges teljesítménytúra gondolata Kiss Jánostól származik, aki alaposan bejárta és feltérképezte a környéket.
Miért Ady Endre emléktúra? Csucsán, félúton Kolozsvár és Nagyvárad között, az országút jobboldalán egy kastély látható a falu fölé emelkedő domboldalon. Alatta, az út másik oldalán a Sebes-Körös kanyarog. Itt egykor Ady Endre léptei koptatták a vasútállomás peronját, az utcák köveit és a kastélyhoz felvezető lépcsőket. Ady Endre és felesége, Boncza Berta, kit verseiben Csinszkának nevezett, az egykori Boncza-kastély udvarán álló „fehér házban” vészelte át az első világháborút. A Boncza-kastélyt Boncza Miklós építette feleségének, Török Bertának, aki kilenc nappal gyermeke, Boncza Berta születése után meghalt. Felesége halálát követően Boncza Miklós visszaköltözött Budapestre és bezárta a kastélyt. 1914-ben, amikor Ady feleségül vette Csinszkát, a csucsai kastélyban éltek, az emlékkiállítás helyszínéül szolgáló fehér házban, amely 1968 óta Ady emlékház. A kastélyt és a hozzá tartozó birtokot az első világháború után Octavian Goga erdélyi román költő, későbbi miniszterelnök vásárolta meg, ma Goga-múzeum működik itt. Az Ady kiállítást két szobában rendezték be. A kiállítás tárgyai között olyan versek kéziratai is láthatóak, amelyeket Ady Csucsán írt. Az emléktúrára kitűző is készült Ady arcképével.
Sajnos az időjárás egyáltalán nem kedvezett, egész éjjel ömlött az eső, egy kellemes, szép, szeptember végi nap helyett zord, esős, hideg idő fogadott, komor, fekete felhők tornyosultak az égen. Még a vonat ablakát is verte az eső. Csucsára érve az eső elállt, de köd ereszkedett a tájra, eltakarva mindent, hegyeket, házakat, embereket, minden eltűnt a fehér semmiben.
Megérkeztünk az EKE-házhoz, ahol Tatár Feri elszavalta Ady Endre Szeretném, ha szeretnének... című versét. Dacolva az időjárás szeszélyeivel hárman indultak a 25 km-es túrára, Kiss János, Tréger Éva és Szőllősi Jenő. A többiek, az idősebbek Tatár Feri rövidebb túrájára készülődtünk, bevártunk még a következő vonattal érkező három túratársat, de útközben a mozdonyuk meghibásodott, így több mint egy órát késtek. Végre elindulhattunk, közben felszállt a köd és a nap is kisütött, szinte hihetetlen volt ez a nem remélt változás. Elcsomagoltuk az esőköpenyeket és elindultunk felfelé a ház előtt haladó úton, melyet az elmúlt évben a temető bejáratáig leaszfaltoztak, tovább egy kanyargós szekérúton kapaszkodtunk felfelé. A tetőig elszórt házak, gyümölcsöskertek, gazdaságok. Minél feljebb jutottunk, annál jobban belátszott a Sebes-Körös völgye, a település házai és a környező hegyek, melyekből a kiadós eső után fehér pára szállt az ég felé, különös varázst kölcsönözve a tájnak.
Házak, kaszálók mellett haladtunk el, egy erdős részen keresztül eljutottunk a romos házhoz, innen már pár perc volt a Hârşu-tető (684 m). Itt csúcsfotót készítettünk, majd megcsodáltuk a körpanorámát: keletre tőlünk a Meszes hegység, a Greben tető (970 m), Dosul Fildului csúcs (965 m), kicsit távolabb a piramis alakú Perjei Magura csúcs (vf. Măgura Prie, 996 m), észak felé a Calea Lată település házai, azon túl szilágysági dombvidék. Északnyugat irányban a Réz-hegység alacsonyabb hegyhátai, a Ponor hegy (Dealu Ponor, 801 m), a Cornu csúcs (vf. Cornului, 901 m), az Almácska tető (vf. Merişorului, 882 m), tőlük nyugatra az Erdős-tető (vf. Măgura Mare, 918 m), a másik oldalon a Királyerdő hegység, délnyugat irányba a Vlegyásza lett volna látható, de sötét felhők takarták. Ismét felhők verődtek össze, borúsabb lett az ég, de több eső nem esett a nap folyamán. Alattunk körben erdő borítja a hegyoldalakat, az egyenes tetőn füves kaszáló, itt-ott lovak legeltek. A fű között szegfűgombát, az erdő szélen őzlábgombát találtunk. Egy bokor alatt különleges, ritka gombára bukkantunk, egy tintahal gombára. Ez bizarr formájú, nem hagyományos megjelenésű gomba, kifejlett állapotban vöröskarú tengeri polipra emlékeztet, a szömörcsögfélék családjába tartozik. Nyugat felé haladtunk egy enyhén lejtő szekérúton, elértük az erdő szélét, itt már egy alig követhető keskeny ösvény vezetett egy gerincen és egyre meredekebben ereszkedett a fák között, a Sebes-Körös és a Ghermin völgy találkozásához. A vásárairól híres Kőrösfeketetó (Negreni) első házaihoz értünk.
Átmentünk a nagyváradi országúton, majd egy vasúti átjárón. Nemsokára egy híd következett, a Sebes-Körös másik oldalára jutottunk. Az itt haladó szekérút füves rétek között egyenesen Csucsára vezetett, bezárva így körtúránkat a csucsai EKE-háznál. Itt elfogyasztottuk ebédünket. Nemsokára megérkezett a csapat a hosszú túráról is. Elmeséltük egymásnak élményeinket, majd az állomásra indultunk a délutáni vonathoz.
Pál Gyöngyi
