Az újévi farkasordító hidegben is megtartottuk január 2-ai hagyományos évnyitó, „józanító” túránkat a Rejtett-forrás tisztásán: a Monostor negyedi végállomásról 46-an indultunk Bagaméri Tibor vezetésével. Másnap két túra indult az Árpád-csúcsra.
Kiss János kb. 22 km-es hagyományos újévi túráján 12-en indultak a Monostor negyed végéről a Dumbrava-gerinc, az Árpád-csúcs felé. Egy másik, tízes csoporttal a 40-es autóbusz megállójában gyülekeztünk, a tervezett útvonal: Sáros-bükk–Árpád-csúcs (kb. 18 km). A hőmérséklet jóval 0 fok alatt, a hóréteg 10–30 cm, 17 órakor sötétedik – egyik út sem könnyű séta.
A Bükki telep végállomásáról fél 10 körül gyalog indultunk a házak közt a Sáros-bükk felé borús, ködös, zord januári időben. A fenyvesben a piros és kék jelzésen haladtunk. A két jelzés a Mikesi házak alatt elválik egymástól. A piros a Jókai teljesítménytúra útvonala a Tordai-hasadék és Torockó felé, a kék a Bükk legrégebbi turistaösvénye. Dr. Tulogdy János az Erdély 1935/4-5. számában így ír róla: „(...) idősebb Hirschfeld Sándor (...) már 1876-ban járt a Majláth–Bilaşcu-, akkor Pintye-kútnál s azt Tauffer Ákossal először ők fedezték fel. (...) Az első hivatalos egyesületi túrát az Árpád-csúcs 833 m magas tetejére 1894. szeptember 30-án vezette. Br. Mannsberg Sándor által készített első útjelzés akkor már teljesen készen volt.”
A Sáros-bükkön felfelé letört ágak hevertek a földön, kidőlt fákat is láttunk, alighanem a december eleji jeges, ónos eső és nagy erejű szél áldozatai a Feleki-gerincen. A Rajka (Helena) forrásnál hatalmas kidőlt fatörzs zárta el az ösvényt. Nem volt más megoldás, felkapaszkodtunk a meredek oldalon párhuzamosan a kidőlt fával, megkerültük a hatalmas gyökeret, majd visszaereszkedtünk az ösvényre. Útban a Mikesi házak felé már ritkult a köd, a nap is megcsillant az erdő fái közt a fehér havon. Az Erdőfelekről jövő úton haladtunk tovább, az elágazásnál jobbra tértünk a rádiósház felé. A házak körül, végig az erdő szélén és a legelőn nem láttunk egy ép koronájú fát. Sok helyen a levegőben lógtak a letört darabok a fák koronái közt, égnek meredeztek a lehasadt ágak hegyes csonkjai. Apokaliptikus kép. A kis vadalmafa, melynek lombja alatt asztal és pad volt, most teljesen összetörve, darabokban hevert a földön. Tovább mentünk az Árpád-csúcsig a juhok esztenáját bekerítő drótkerítés mellett. A csúcsot jelző tábla oszlopa már jó ideje kitört, most is egy fának támasztva találtuk. Délre kivehető a Székelykő. Nyugat felé a hegyeket felhők takarták, csak itt-ott bukkant elő egy-egy havas tető, a Kismagura oldalában sízőket láttunk. Az Árpád-csúcs (vf. Peana) a Feleki gerinc legmagasabb pontja, tiszta időben ellátni a Fogarasi-havasokig. 1905. május 21-én készült el a 15 m magas messzelátó torony, utóda az 1970-es évek végéig állt. A csúcs és környéke nem nyilvántartott turisztikai látványosság, juhászok használják. 2009 februárjában az EKE spontán tüntetésével és néhány újságíró segítségével elértük, hogy a kerítést az erdő felé lebontották, a magassági pont szabadon maradt.
Rövid uzsonnaszünet után úgy döntöttünk: a Majláth-kút felé megyünk haza. Az északi oldalon ereszkedtünk le. A Majláth-kút után a fehér békával jelzett ösvényen ereszkedtünk a Szelicsei útra, a tanösvény kezdőpontjához. A tanösvény mintegy 3 órás sétával bejárható, 6 ismeretterjesztő tábla mutatja be képekkel és magyarázattal a hely különlegességeit, köztük a gömbköveket, amelyek száma sajnos évről évre csökken, sokat elhordanak.
Pál Gyöngyi
