Hatvannégyen 2024 első túráján

Január másodikán alszik a város, alig van forgalom, csak néhány ember járkál az utcán, de azok szinte mind EKE-sek. Gyülekezünk az évnyitó túrára. És egyre csak jönnek-jönnek az emberek. Jókora csapat gyűl össze a monostori végállomáson, amire elérkezik az indulás ideje. Boldog új évet kívánunk egymásnak, sok-sok szép kirándulást, nagyszerű élményeket az új évben és elindulunk egyik kedvenc kirándulóhelyünkre, a Rejtett-forrás tisztására. Útközben még csatlakoznak néhányan, akik más irányból indultak, úgyhogy végül hatvannégyen leszünk. Ennyi embert volt képes kicsalogatni a természetbe a januári napsütés. A karácsonyi meleg hullám ugyan elmúlt már, de még nem jött el az igazi tél. Mostanában már egyre rövidebbek a telek, egyre kevesebb a hó. Ránk tör a nosztalgia. Visszaemlékezünk a 20-25 évvel ezelőtti „régi szép időkre”, amikor januárban 15-20 cm-es hótakaró alatt aludta téli álmát az erdő, mi pedig boldogan tapostuk a havas ösvényeket, csikorgott a fagyos hó a lábunk alatt. Most pedig legfeljebb az avar zörög a talpunk alatt. Ha hóval borított hegyeket akarunk látni, hóban sétálni, kicsit távolabbra kell utaznunk. De sebaj, mi itt is, most is jól érezzük magunkat. A hőmérséklet csak épphogy fagypont alatt van, legalább nincs sár. Ragyogóan süt a nap, jó a hangulat, örülünk egymásnak, hiszen tavaly óta nem találkoztunk. Rövid pihenőt tartunk a Diósnál, majd folytatjuk utunkat. Melegedik az idő, lassan már kerülgetnünk kell a sarat, de még sikerül. Megérkezünk túránk célpontjához, ahol ebédszünetet tartunk, aztán kezdődhet az énekóra. Rendre elénekeljük kedvenc nótáinkat, majd szedelőzködünk és indulunk hazafelé. Közben a nap is tette a dolgát, jó meleg lett, mintha már legalábbis tavasz lenne. Utunk végére jókora sárbocskort sikerül összeszednünk, így ma sem ússzuk meg bakancsmosás nélkül.

Kovács D. Zsuzsa