CÍMLAP
Szeretettel várunk minden érdeklődőt látványos körtúránkra november 17-én, vasárnap, amely során érinteni fogjuk a Kőhegy mindhárom csúcsát (Dulului, Hármas kőszikla, Tomordok), közben pedig élvezhetjük az előttünk kitáruló, őszi színekbe öltözött Kalotaszegi-medence látványát. Ráadásul a gerincen haladva több alkalommal is megcsodálhatjuk a Vlegyásza fenséges vonulatát.
A túra hossza 14 km, teljes szintemelkedés 760 m.
Az utazást kiskocsikkal szervezzük, találkozás reggel 9 órakor Kalotaszentkirály-Zentelkén a kultúrotthon előtt. A túra kiindulópontjáig szintén autókkal utazunk tovább.
Jelentkezni november 13-ig lehetséges az alábbi online űrlap kitöltése által.
A személygépkocsival utazókat kérjük, jelezzék, ha az autójukban tudnának szállítani másokat és a szabad helyek számát is. A személygépkocsis utazás költségeit illetően az érintetteknek (gépkocsivezető/tulajdonos, illetve utasok) kell megegyezniük, a szervezők ebben az ügyben nem tudnak szerepet vállalni.
Leírás
Kalotaszentkirálytól nyugatra fekszik az itt élők által egyszerűen Kőhegynek elnevezett, 1000 métert meghaladó dombvonulat. A megnevezés egyértelműen jogos, hiszen a Kalotaszegi-medencéről nézve ez a hirtelen (200–300 méteres) szintkülönbség és a kőzettípus váltás meghökkentő lehet. A tájkép hirtelen megváltozik, az Erdélyi-medencét egyszer csak hirtelen felváltja az Erdélyi-szigethegység hegyvidéki környezete.
Ez nem meglepő, hiszen a két tájegység között a Vlegyásza északkeleti részén, a Kalotaszegi-medence peremén fekvő Kőhegy gerincvonulatán, annak 1000–1200 méter körüli tetőin húzódik a határ a két tájegység között (Móga 1995). A dombháton végigfutó észak-dél irányú gerincvonal legmagasabb pontjai, Dulului (912 m.) – Hármas kőszikla (vf. Horaița, 1050 m) – Tomordok-csúcs (Tömöldök-csúcs, vf. Bogdanului, 1150 m.), látványos kilátópontjai a túrának, ahonnan elénk tárul nyugaton a Vlegyásza (Kalota-havas) és keleten a Kalotaszegi-medence tájainak kontrasztos képe.
Túránk során a magmás (vulkáni) kőzetekből álló Dulului–Hármas kőszikla–Tomordok-csúcs gerincét járjuk végig, ahonnan leereszkedve a dombvonulat pereme mentén visszajutunk a kiindulóponthoz.
Megmászva a megközelítőleg 100 méter szintkülönbséget a Dulului-csúcsig, olyan kilátóponthoz érünk, ahonnan már jól megfigyelhető a kettősség a tőlünk nyugatra és keletre elterülő tájak között. Ez a látvány végigkísér minket a Tomordok-csúcsig, néha a kilátás eltűnhet a bükkösök takarásában, de a legmagasabb pontoknál mindig újra előbukkan. A túra során a Hármas kőszikla gerincétől keltre (a Kalotaszegi-medence felé) a meredek sziklafallal határolt keskeny ösvényszakaszon nagyon szembetűnően jelentkezik a kőzetminőség hirtelen váltása.
A dombvonulat magmás (vulkáni) kőzetekből áll, amelyek jól megfigyelhetők a magasabb csúcsok környékén és a meredeken leszakadó sziklafalak növényzetmentes részein. Első hallásra azt gondolhatjuk, hogy a vulkáni kőzetek vulkánkitörések során keletkeztek, de ezen a területen nem így történt, nem alakultak ki vulkáni kúpok. Az Erdélyi-szigethegység tektonikus mozgásainak (például emelkedés) következtében az idősebb kristályos aljzat kőzettömbjei összetöredeztek. Az így keletkezett vetők (törések és repedések) mentén a mélyből felnyomult olvadt magma-anyag egy része a felszín alatt megrekedve lassan hűlt ki, míg a felszínre ömlött magma gyorsabban. Ez a magyarázata annak, hogy a Vlegyásza és a Kőhegy tömbjének nagy részét különböző földtani környezetben megszilárdult vulkáni kőzetek változatos típusai építik fel.
A gerincvonulat kanyargó futásvonala a folyóvíz mélyítő eróziós tevékenységének tulajdonítható. Nyugati részén a Székelyjó–Sebes-patak baloldali mellékvizei véstek ki mély völgyeket, keleti részén pedig a Kalota-patakba ömlő mellékpatakok szabdalták fel. A válogató lepusztítás során kipreparálódott szubvulkáni formák 1000 méter magas csúcsokkal uralják a Kalotaszegi-medence nyugati peremének ezt a szakaszát.
A Kőhegytől nyugatra terül el a Vlegyásza (Kalota-havas) jellegzetes hegyvidéki tája: mély folyóvölgyekkel szabdalt felszínek, hirtelen szintkülönbségváltások, sűrű erdőségek, szétszórt települések.
A Kőhegytől keletre a Kalotaszegi-medencére látunk rá, a tengeri üledékes kőzetrétegekkel feltöltött (Dövényi 2012) Erdélyi-medence nyugati szegletére. A Kőhegy irányából az üledékes rétegsorok enyhe dőlésszöggel lejtenek a Kalota-patak felé. A gerincen végigmenve azokról a pontokról, ahonnan szabad kilátásunk van (minden magasabb csúcsról, de nem csak), jól megfigyelhető, hogy a Kalota-patak bal oldali mellékpatakjai felszabdalták a felszín közelében található mészkőréteget, meredek partú völgyeket alakítva ki. Azokon a területeken, ahol legeltetést folytatnak (és ha tiszta az idő), a magasból is látszanak a völgyek közötti mészkőfelszíneket tarkító különböző méretű dolinák (töbrök). A dolinák karsztos (mészkő) felszíneken, oldódás hatására kialakult, általában gömb alakú mélyedések. Ha nem látnánk a magasból a dolinákat, akkor sem kell elkeserednünk, ugyanis miután a Tomordok-csúcsról leereszkedve a meredek oldalú patakvölgy mentén elhagyjuk az erdős részt és kiérünk a Kőhegy lábához, visszakanyarodva a kiindulási pont felé útba esik néhány.
Nyitott szemmel járva és a lábunk elé nézve más érdekességeket is láthatunk útközben. Ahol az ösvény és a patak a mészkőpadot keresztezi, felszínre kerülnek a néphagyomány által Szent László pénznek nevezett, mészvázat kiválasztó óriás egysejtűek, Nummuliteszek kövületei. Először látva ilyen nummuliteszes rétegpadokat, meghökkentő lehet a kőpénzek nagyszámú jelenléte, de ez nem véletlen, hiszen ezek az óriás egysejtűek tömegesen éltek – és pusztultak el – a mésziszappal borított sekélytengerek aljzatán (Főzy 2016).
Összeállította: dr. Poszet Szilárd egyetemi adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Környezettudomány tanszékének vezetője
Könyvészet
Dövényi Z. [Szerk.] – A Kárpát-medence földrajza, 2012, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2012.
Főzy I. – Az év ősmaradványa: a Nummulites, Természet Világa, 2016/147
Móga J. – Az Erdélyi-középhegység (Muntii Apuseni) – Földrajzi Közlemények, 1995/119. 2, pp. 105-136.
*** Geografia României III., Editura Academiei Republicii Socialiste România, 1987.