Mártonfi Lajos, Csucsa és a feldúlt csontbarlangok

Akárcsak tíz korábbi alkalommal, ezúttal is a mindenkori kolozsvári egyetem kiemelkedő magyar földtan-oktatói és kutatói egyikének emléke előtt tisztelgett február 15-én a Mártonfi Lajos-emlékkonferencia. Ezt a neves földrajztudós halálának 105. évfordulóján szervezte a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Földtani Szakbizottsága, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Koch Antal Földtani Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Dr. Kása Zoltán, dr. Kékedy-Nagy László és dr. Szakács Sándor köszöntője után Wanek   Ferenc megnyitotta a konferenciát, amelyet előadásával folytatott, majd őt követte az előadó szerepében Gál  Ágnes, Marton István, Török Edina és Vallasek István. A rendezvény Miklós György gitározásával és baráti koccintással zárult. A tetszetős programfüzet tartalmazza az előadások kivonatát.
Mártonfi Lajosban (1857–1908) nemcsak a földrajztudóst, hanem az erdélyi turizmus egyik úttörőjét, az EKE megalakulása után pedig az Erdély egyik munkatársát tisztelhetjük. Már folyóiratunk 1892-es évfolyamában egy Ciblesre tett kirándulásáról számol be. Ez annyiban is érdekes, hogy útitársai – az EKE nagyjai közül – dr. Koch Antal és Ferenc, valamint Orosz Endre (akkor még tanítójelölt) voltak. A szamosújvári állami főgimnáziumba való igazgatói kinevezése után (1894–95) ez az elfoglaltsága annyira lekötötte, hogy sajnos kirándulással, tudománnyal nem foglalkozhatott, jelentőset nem publikált. Alább egy 1879-es tanulmányi kirándulásáról beszámoló cikkből közlünk részleteket, mely az Orvos-természettudományi értesítő 1882-es évfolyamának II. füzetében jelent meg. Ötleteket meríthetnek belőle mindazok, akik a csucsai házunk adta lehetőségeket kihasználva a Sebes-Körös völgyét akarják megismerni, de megtudjuk belőle, hogy a napjainkra teljesen kifosztott csontbarlangjaink feldúlása már a XIX. század közepén elkezdődött.

Tóthpál Tamás