Időpont: 2018. október 28., vasárnap
Túraszervező: Mezei Elemér
Az utazást mikrobusszal és kiskocsikkal szervezzük. Az autók október 28-án, vasárnap reggel 7-kor a volt FLIP üzlet (buszmegálló, Mihai Viteazul /volt Széchenyi-/ tér 9A szám) elől indulnak.
Az autóbuszban a helyek száma korlátozott, ezért előzetesen kell jelentkezni, legkésőbb október 25-én, csütörtökön 20 óráig, a túraszervezőnél: 0724-892797, Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

A személygépkocsival utazókat kérjük, jelentkezzenek a szervezőknél és, ha az autójukban tudnának szállítani másokat, jelezzék ezt és a szabad helyek számát is. Ebben az esetben a szervezők segíthetnek abban, hogy (pl. az autóbuszról lemaradt) jelentkezők kisautókban találjanak helyet.
A személygépkocsis utazás költségeit illetően az érintetteknek (gépkocsivezető/tulajdonos, illetve utasok) kell megegyezniük, a szervezők ebben az ügyben semmilyen szerepet nem vállalnak.

A gyalogtúra hossza: 14 km
Szintkülönbség: 700 m felfelé, 700 m lefelé
Minősítés: közepesen nehéz, látványos túra
Menetidő: 7 óra
Felszerelés: túrabakancs, egy kis ivóvíz (a szorosokban források vannak)
Jelzés: a Ronki-szorosban kék kereszt, a Pocsováliste-szorosban kék háromszög, a két szoros közti részen nincs jelzés.

 

A gyalogtúra kiindulópontja Aranyosronk (Runc) faluban van, azon a helyen, ahol a Pocsováliste-szorosba tartó kövesút indul. Ide az Aranyos-folyó mentén haladó Torda – Topánfalva főútról Nagyaklos (Ocoliș) falunál letérve juthatunk el.
Balra letérünk az aszfaltos útról, elhagyjuk a völgy főpatakát, majd házak között haladva elhagyjuk a falut és 2,5 km után a Pocsováliste-szorosba érünk.

A szoros körüli mintegy 25 hektárnyi területet a 2000. március 6-i 5.sz. törvény helyi érdekeltségű természetvédett területté nyilvánítja (megjelent a Hivatalos Közlönyben, Nr.152/12.04.2000).
A Pocsováliste-patak a Bélavár keleti oldalában ered és rövid folyása során találkozik a Vulturésze-gerinc kristályos mészkővonulatával, amelyet átvágva alakította ki a szorost. A szorosnak a vízfolyás szerinti bal oldala (nekünk felfelé menet a jobboldal) napsütésnek jobban kitett, tehát a fagyás-olvadás váltakozásának következményeként ennek az oldalnak a felső szintje tagoltabb, csipkésebb, mint a másik oldalé. A szorosban, a patak túlsó oldalán van egy jóízű és bővizű forrás.

A szoros végéhez érve elhagyjuk a völgyet és jobbra, egy szekérúton elkezdjük a tetőre való hosszú emelkedést, majd a völgyből megcsodált csipkés tarajon találjuk magunkat, jó kilátóhelyekről megcsodálhatjuk a szorost, a Vulturésze gerincének a szoros fölötti vonulatát, nyugatabbra a Bélavár tűzkár miatti csupaszabb, keleti oldalát.

A csipkés peremen tovább emelkedve (csak a völgyből látszik veszélyesnek) eljutunk a túránk legmagasabb pontjához, a kb. 1020 m tszf. magasságban levő név nélküli csúcsra. Innen ereszkedve egy sziklásabb részhez érünk, ahol balra oldalazva egy lapos füves rész felső részét vesszük célba.

Ez a csupasz plató jól látható az Ordaskőről, évekkel ezelőtt egy őszi napon innen terveztük ennek a tetőnek a bejárását, ami aztán meg is valósult. Ezen a tetőn április végén, de október végén is mindig található virágzó leánykökörcsin, tavasszal pedig néhány tucat pompás tárnicsot is meg lehet csodálni.
A plató felső részén egy erdei ösvényt keresünk, amely átvisz a meredek oldalon a Ronki-szoros fölötti sziklás részekre. Ennek az ösvénynek a végét tönkretette pár évvel ezelőtt egy szélvész. A kidőlt fatörzseken átjutva egy száraz völgy aljára érünk, ahonnan oldalazva kikapaszkodunk a Ronki-szoros fölötti sziklás peremre, ahol kiváló kilátóhelyeket találunk.

A kilátópontokat elhagyva egy kis emelkedő után elérjük a völgyből jól látható Urdorii nevű csúcsot (976 m). Keletre tekintve a kilátást takarja néhány fa koronája, de ha kissé elsétálunk a tető északi része felé, már kinyílik a táj, látjuk balról jobbra az egyre közelebb levő Székelykő, Ordaskő és Vidalykő hármasát.

Továbbmenve a tető pereméhez, ahol óvatosan járva – mert nagyon meredek a leszakadás – az Aklos-patak völgyére nézhetünk le, igaz, hogy a kilátást a fák koronája megszűri. Jó látásviszonyok között a Létai-vár is képbe kerülhet.

Visszajövünk a csúcson hagyott hátizsákjainkért, majd nyugati irányban leereszkedünk a csúcsról. Egy lapos nyergen átkelve egy kissé oldalazva elérjük aztán azt a nyerget, amely lényegében elválasztja a két szorost. Innen egy elég hosszú ereszkedő kezdődik, végig egy szekérúton haladva elérjük az Aklos-patak völgyét Lunkalárga falu első házainál, ahol jobbra fordulva a patak folyása mentén lefelé haladva rövidesen a Ronki-szorosban találjuk magunkat.

A kristályos mészkőbe vájt szorosban csupán egy hosszabb barlang van 378 m járattal. A szoros közepe táján van egy igen bővizű forrás.

A szorosnak mintegy 20 hektáros környezete természetvédelmi terület (ugyanaz a törvény, mint a Pocsováliste-szoros esetében).