Az EKE-Kolozsvár 1891 turista egyesület tagjai, nem ijedtek meg a új évi fagyos, téli időtől. Most is mint minden évben, január 2-án megtartottuk a hagyományos évnyító, úgynevezett “józanító túránkat a Rejtett forrás tisztásán, a Monostor negyedi végállomásról indultunk 46-an Bagaméri Tibor vezetésével.

Január 3-án az újév első szombatján az Árpád csúcsra két kirándulás is indult, ez egy jó bemelegítő túra a 2015-ös évre. Az egyik Kiss János hagyományos újévi túrája, a Monostor negyed végéről indult a Dumbrava gerinc, az Árpad csúcs és a Hajnal negyed felé, 12-en vettek részt, az útvonal hossza kb. 22 km. Egy másik csopor is indult, 10-en gyűltünk össze a 40-es autóbusz megállójában, a tervezett útvonal a Sáros-bükk, Árpád csúcs, Monostor negyed (kb.18 km). Figyelembe kell vegyük, hogy tél van, a hőmérséklet jóval 0 fok alatt, 10 – 30 cm között van a hóréteg vastagsága és 17 órakor már besötétedik, egyik út sem nevezhető könnyű sétának.

A Bükki telep végállomására 9.20-ra értünk az autóbusszal, gyalog indultunk a telep házai között a Sáros-bükk felé, az idő borús, ködös, zord január. Elhagytuk a telep házait, a fenyves következett, a piros és kék sávval jelzett ösvényen haladtunk. A két jelzés a Mikesi házak alatt elválik egymástól. A piros vonal a Jókai teljesítménytúra útvonala a Tordai hasadék és Torockó felé, a kék a Bükk erdő legrégebbi turista ösvénye. Dr. Tulogdy János az ERDÉLY folyóirat 1935/4-5. számában így ír erről a túristaútról:
Turista kultusza messze évtizedekre nyúlik vissza. A legrégibb adat, amit sikerült felkutatnom, az, hogy idősebb Hirschfeld Sándor, az E. K. E. szénior turistája, aki ma is, több mint 70 évvel vállain, fiatalosan járja a Bükk-erdőt, már 1876-ban járt a Majláth–Bilascu-, akkor Pintye-kútnál s azt Tauffer Ákossal először ők fedezték fel.
Egyesületünk 1891-ben történt megalakulása után felismerte e gyönyörű erdőt – melynek legszebb részeit mostanában erdőirtással tönkretették – turista szempontból való nagy jelentőségét. Az első hivatalos egyesületi túrát az Árpád-csúcs 833 m. magas tetejére 1894 szeptember 30-án vezette. Br. Mannsberg Sándor által készített első útjelzés akkor már teljesen készen volt.”

Az utóbbi években megjelentek a biciklisklub narancssárga jelzései is.

A Sáros-bükkön felfelé letört ágak hevertek a földön, kidölt fákat is láttunk. December elején a jeges eső és a szél fákat tört össze és komoly károkat okozott a Feleki gerincen. Eljutottunk a Rajka (vagy Helena) a forrásig, itt hatalmas kidőlt fatörzs zárta el az ösvényt. Nem lehetett sem alatta sem felette átjutni. Valószínüleg a forrás környéki nedvesebb talajból könnyen kifordította a szél az óriási fát. Nem volt más megoldás, felkapaszkodtunk a meredek oldalon párhuzamosan a kidölt fával és megkerültük a hatalmas gyökeret, majd visszaereszkedtünk az ösvényre, az út közepén álló, hatalmas gömb alakú homokkő közelében. Folytattuk utunkat a Mikesi házak felé, itt már ritkult a köd és a nap is megcsillant az erdő fái között a fehér havon.

Az Erdőfelekről jövő úton haladtunk tovább, az elágazásnál jobbra tértünk a rádiósház felé. A házak körül, végig az erdő szélén és a legelőn levő magányos fák ágai össze-vissza voltak törve, szinte kivétel nélkül. Nem láttunk egy ép koronájú fát. Erős szél söpörhetett itt végig, hogy így megtépázott mindent. Volt ahol az utat is befedték a letört gallyak. A nap elbújt a sötét felhők mögé, minden szürke, fehér vagy fekete. Sok helyen a levegőben lógtak a letört darabok a fák koronái között és meredeztek az égnek a lehasadt ágak hegyes csonkjai. A látvány hátborzongató – hasonlított a fantasztikus filmek apokaliptikus képeihez. A kis vadalmafa, melynek lombja alatt asztal és pad volt - sokszor megálltunk ott - most teljesen összetörve, darabokban hevert a földön. Tovább mentünk az Árpád csúcsig a drotkerírés mellett, amely a juhok esztenáját keríti körbe. A csúcsot jelző tábla oszlopa már jó ideje kitört, most is egy fának támasztva találtuk. Körbenéztünk a jól ismert tájon. Az idő zord volt, az ég borús, de déli irányban kivehető volt a Székelykő jól ismert alakja. Nyugat felé a hegyeket felhők takarták, csak itt-ott bukkant elő egy-egy havas tető, a Kismagura oldalában sízőket láttunk. Az Árpád csúcs (vf. Peana) a Feleki gerinc legmagasabb pontja 833 m, tiszta időben a Fogarasi havasokig is elláthatunk. 1905 május 21-én készült el a 15 m. magas messzelátó torony, amely az 1970-es évek végéig állt. A csúcs és környéke sajnos nincs nyilván tartva, mint turisztikai látványosság, legelőnek lett kiadva olyan embereknek, akik juhokat neveltek. 2009 februárjában az EKE spontán tüntetésével és néhány újságíró segítségével elértük, hogy a kerítést az erdő felé lebontották és a magassági pont szabadon maradt.

Rövid uzsonna-szünetet tartottunk a csúcson és tanakodtunk, merre induljunk hazafelé. Legtöbbször innen a Bivalyos rét és a Dumbrava gerinc felé megyünk a kék kereszttel jelzett úton (kb. 3 óra), de a kivágott hatalmas erdőrész ezen az útvonalon nem valami szívderítő látvány, a piros háromszög mentén a Slamovics házhoz és a Brüll kilátóhoz juthatnánk, régi, kedves kiránduló helyek télen-nyáron. De innen merre tovább? A piros háromszög jelzés tovább a Papok rétjére vezetne, onnan a Gorbó völgy elejére. De a jelzés és az ösvény már nem létezik, eltűnt a kivágott erdőrészt össze-vissza szabdaló traktornyomok labirintusában, ha a Binder forrás felé indulnánk, egy magánterületre jutunk, melynek kijáratát kerítés és vaskapu zárja el a Gorbó völgyi úttól. Az egyedüli, egyelőre még járható út, a Brüll kilátóról a Gorbó völgyébe vezető ösvény, de ennek felső része elég meredek. A Gorbó völgyben, lépten-nyomon táblák figyelmeztetnek, hogy ez magánterület, a kirándulóknak, semmi keresnivalójuk itt.

Végül megszületett a döntés, a Majláth kút felé megyünk haza. Leereszkedtünk a csúcsról az északi oldalon, itt nagyobb a hó, de ez könnyebbé tette a lejutást a lejtőn. Ezt az erdőrészt, úgy látszik elkerülte a szélvihar, itt nem voltak összetört fák, Elhagytuk a Majláth kutat és a fehér békával jelzett ösvényen leereszkedtünk a Szelicsei útra, a tanösvény kezdőpontjához. Itt egy ismertető tábla van és a tanösvény térképe. A végpont (az ellenkező irányban) a Felekhez tartozó Mikes házak (Casele Miceşti) felé vezető úton található, néhány méterre a csillagászati megfigyelőállomástól. A tanösvény bejárása mintegy 3 órás sétát vesz igénybe, hat darab ismeretterjesztő tábla mutatja be képekkel és magyarázattal az erdő növény és élővilágát, gombafajtákat és a hely egyik különlegességét, a feleki gömbköveket. Sajnos a gömbkövek száma évről-évre csökken, sokat elhordanak, felhasználnak a házak, kertek díszitésére.

Vajon mi lesz a sorsa ennek a vihar tépte, emberi kéz pusztította erdőnek. Bekebelezi a város, kivágják fáit és helyükbe áthatolhatatlan bozót nő, mint már több irtásos részen, vagy megmarad mint egy hatalmas, természetes park a város szomszédságában, tanösvényekkel, táblákkal, pihenőhelyekkel, jelzett gyalogos és kerékpáros túraösvényekkel, kilátokkal, mint a művelt Európa más országaiban? De nem tudhatjuk, mit hoz a jövő ...

A Szelicsei úton az egykori bükki menedékház felé folytattuk utunkat, majd a Dióson keresztül megérkeztünk délután 16,30 órakor a Monostor negyedi végállomásra.